29

Sziasztok, 

ez az utóbbi időben elmaradt, bocsánat... 

Hoztam Nektek képeket az esti hangulatról az iroda környékén, bocsánat a minőségért, ez van.

Meg persze köszönet a szponzorációért a Marks & Spencernek, a Dorothy Perkinsnek, az Accenture-nek meg annak a kávézónak, aminek olyan hosszú neve van, hogy nem bírom megjegyezni... Ami meg a szökőkutat illeti, tudom, nem egy Barcelona - de azért mégis víz na. És volt hozzá zene is. Nagyon menő volt. Tele van a környék éttermekkel meg bárokkal, a mi Ráday utcánk a fasorba' sincs ehhez képest. 

Ezen kívül szolgálnék még néhány adalékkal a tegnap megkezdett pénzezős témához. 

Ugye az senki számára nem nagy titok, hogy itt aztán végtelen sok center van, főként call centerek - meg egyébként ennek egészen komoly szakirodalma is megtalálható már a National Bookstore-ban (Anyuapu: A könyvesbolt)... Szóval leginkább call centeres munkák vannak, ahol a kezdő fizu 11-13ezer peso. Forintban kifejezve nem érjük el a 60ezret... Ehhez képest a mi cégünk jól fizet (adjatok hozzá még 5ezret pesoban)... mármint addig jó, amíg jön egy másik (cég) és dupláját ajánlja az embereknek. Nincs az a lojalitás. 

Az irodaköltözés miatt pedig nem egy embernek kellett költöznie, mert egyszerűen máshogy nem tudta volna megoldani a munkába járást. 3 hálószobás lakásokon osztoznak általában 4-en 5-en, így fejenként 3ezer peso körül fizetnek. 

Nos ezek voltak a szigorú tények (én meg csak azt vállaltam szerződésileg, hogy a saját fizetésemről nem beszélek, úgyhogy rendben vagyunk azt gondolom). 

Remélem, közben már mindenkinek tökre hiányzom és alig várjátok, hogy újra otthon legyek. Bár akkor meg nem lesznek ilyen vicces kis szösszeneteim.... de mondjuk akár kezdhetek másik blogba is... 

Na jó, ennyi voltam mára.