30

Ülök a bőröndön, nincs ma blog! Momentán ez az állapot, de még kéne bele férnie néhány apróságnak: 

Remélem, mindenki átérzi a helyzetet és erősen drukkol...

29

Sziasztok, 

ez az utóbbi időben elmaradt, bocsánat... 

Hoztam Nektek képeket az esti hangulatról az iroda környékén, bocsánat a minőségért, ez van.

Meg persze köszönet a szponzorációért a Marks & Spencernek, a Dorothy Perkinsnek, az Accenture-nek meg annak a kávézónak, aminek olyan hosszú neve van, hogy nem bírom megjegyezni... Ami meg a szökőkutat illeti, tudom, nem egy Barcelona - de azért mégis víz na. És volt hozzá zene is. Nagyon menő volt. Tele van a környék éttermekkel meg bárokkal, a mi Ráday utcánk a fasorba' sincs ehhez képest. 

Ezen kívül szolgálnék még néhány adalékkal a tegnap megkezdett pénzezős témához. 

Ugye az senki számára nem nagy titok, hogy itt aztán végtelen sok center van, főként call centerek - meg egyébként ennek egészen komoly szakirodalma is megtalálható már a National Bookstore-ban (Anyuapu: A könyvesbolt)... Szóval leginkább call centeres munkák vannak, ahol a kezdő fizu 11-13ezer peso. Forintban kifejezve nem érjük el a 60ezret... Ehhez képest a mi cégünk jól fizet (adjatok hozzá még 5ezret pesoban)... mármint addig jó, amíg jön egy másik (cég) és dupláját ajánlja az embereknek. Nincs az a lojalitás. 

Az irodaköltözés miatt pedig nem egy embernek kellett költöznie, mert egyszerűen máshogy nem tudta volna megoldani a munkába járást. 3 hálószobás lakásokon osztoznak általában 4-en 5-en, így fejenként 3ezer peso körül fizetnek. 

Nos ezek voltak a szigorú tények (én meg csak azt vállaltam szerződésileg, hogy a saját fizetésemről nem beszélek, úgyhogy rendben vagyunk azt gondolom). 

Remélem, közben már mindenkinek tökre hiányzom és alig várjátok, hogy újra otthon legyek. Bár akkor meg nem lesznek ilyen vicces kis szösszeneteim.... de mondjuk akár kezdhetek másik blogba is... 

Na jó, ennyi voltam mára.

28 (mert az jönne, ha a 2 bréking nyúzt bejegyzésnek veszem)

Rég mutattam Nektek időjárás-előrejelzést, nemde...

Mondjuk ma, minthogy 11-e van, elmaradt a nagyon villámlós rész, de scattered (Anyuapu: elszórtan) eső, na az volt, már megint. De ez már ugye pont senkit sem lep meg nagyon... 

Közben belevágtunk az utolsó hetembe itt Manilában. Furcsa. Leginkább azért mondom, hogy mennék haza, mert nem bíííííííííírom tovább már ezt a túlzó kedveskedést -  bár mondjuk a pénztárcámnak kifejezetten jót tesz, ha azért fordulok ki egy boltból, mert túl sok az eladó, aki ott csüng minden mozdulatomon. :-)

Lenne egy kérdésem Hozzátok. Olvasta valaki ezt a cikket? 
 
http://nol.hu/noller/legalizalnak_a_valast_a_fulop-szigeteken


Csak úgy mutatom...


És még a következőt is szeretném megosztani veletek: 

:-DDD

 

Valamelyik nap elhelyeztek a szobában egy prospektust, ami a szállodával szemben (de ha az én oldalamról nézem, akkor a háta mögött) épülő fura alakú ingatlankomplexumról, gondolván, majd jól befektetek egy lakásba. Vagy ahogy itt hívják, condo-ba. 

Így fog kinézni: 

Elvileg (bár nem teljesen értem hogyan) ezt össze fogják építeni a szomszédos plázával (nahát), amit ezzel bővítenek, 6 emeleten át. Majd a 7. emelettől jönnek a lakások. Annyit lehet tudni az épületről, hogy összesen a kettő 64 emeletes, fantáziadúsan Északi és Déli Torony munkanévre hallgatnak, mindkettejüknek saját előcsarnoka (ki hogy fordítaná le a lobby szót?), 24 órás portaszolgálata meg 14 (ismétlem tizennégy) különféle magasságokig közlekedő felvonója lesz. Meg lesznek még rendezvénytermek, fitnesszterem, úszómedence, ilyen-olyan szauna meg játszóház a gyerekeknek és ingyen net. 

Közben meg amint leesik az eső, 10 km-rel odébb úsznak az utcák.... 

Egyébként itt a minimálbér régiótól függ. Itt Manilában konkrét 426 peso / nap. Ha 4,5-nek veszem az árfolyamot, akkor az 3408 forint, havi 20 munkanappal számolva meg 68160 / hó. De ha valaki olyan kereskedőnek dolgozik, ahol 15 vagy kevesebb munkavállaló van, akkor máris csak 389 pesoról beszélünk, ami havi 62240. Na ők valószínűleg nem fognak beköltözni ebbe a csudaklassz épületbe... (Jó' van tudom, otthon se sokkal jobb a helyzet, de higgyétek el, ennyire nem extrém!)

Meg mondjuk nem is nagyon lenne mivel munkába járni, de erről meg már beszéltünk. Ez nekem még így az 5. héten is feldolgozhatatlan valahogy...

Egyébként itt azt is kimondja a helyi MT (Munka Törvénykönyve), hogy a fizetéseket minden 2. héten vagy havi 2 alkalommal kell kifizetni (utóbbi csak abban az esetben lehetséges, ha a két kifizetés között nem telik el 16 napnál több), ebből fakadnak a hatalmas vásárlórohamok a plázákban. 

Nos ennyi volt mára a betekintés a manilai éjszakába, mindjárt éjfél, holnap meg munka van.

Július 10

Szerintem akik ismertek, kitaláljátok, most mi jön... :-)

Igen, ma Manilában is ez történt: 

Ezen túl: néha elállt az eső és néhány órán (mondjuk pontosan 1 órán és 5 percen) belül megkezdődik az utolsó hetem itt.

Utolsó hétvége

Meg is sirat a város... Kábé dél óta ömlik az eső. Nem esik, ömlik. 5 óra körül ezt láttam: 

Meg ezt

És ugye ilyenkor az emberek jobb híján ezt teszik: 

Akinek nem lenne egyértelmű, ez a sor a pláza parkolóházához illetve a bejárat előtt, ahova a taxik érkeznek. 

Közben én még mindig beteg vagyok amúgy, hülye klíma. De azért már jobb (Andi, köszönöm az érdeklődést!). 

Egyébként amikor idejöttem, feltett szándékom volt, hogy semmi igazán rosszat vagy ne adj' Isten megalázót nem fogok írni az itteni emberekről - mert miért is tenném. De basszus! TÉNYLEG nem mosnak kezet a mosdóban. Nyilván tisztelet a kivételnek, de az tény, hogy több kislányt láttam már gondosan sminkelni meg fésülködni, mint kezet mosni... :-S Azért ez tök gáz. Viszont legalább mindenki lelkesen kézfertőtlenít. Így kényszerűen aztán én is. De legalább jó illata van a "céges" cuccnak.

Szeretnék még megemlékezni a tegnap (péntek) reggeli sofőrről megemlékezni - pontosan ilyen lehet Samy Nacery mögött abban a fehér 406-osnak álcázottban (Anyu: a Taxi című film főszereplőjéről van szó, a nemnormális sebességgel közlekedő taxisról) - erről egyébként most azt olvastam, hogy a hangját egy 306 GTI EVO II rally autó adta (csak hogy megint legyen valami ismeretterjesztés - forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Taxi_Taxi). 

Félelmetes. Úgy kanyarodunk ki a highway-re (Anyuapu - ez még mindig a soksávos nagyon tömött), hogy 500 méterünk van a legbelső sávba keveredésre, mert a másik irányba kell mennünk (U-turn - Anyuapu: a visszafordító, amiről már írtam). Na ezt tényleg érdemes lenne egy néhány perces videoban megörökíteni, de annyira elszánt volt a fickó reggel, hogy nem mertem... :-) Tisztára felidegesítette magát, hogy nem tud haladni, azt hittem már, ott kap agyvérzést.

Hétfőn jön az ausztrál tréner, akivel majd jól megoszthatom a tapasztalataimat - micsoda networking... (Anyuapu: hm. ez nehéz. bizonyos értelemben ismerkedés-barátkozás, egyeseknél viszont akár a seggnyalásig is elmegy). 

Ezen túlmenően pedig elkezdtem azon gondolkodni, hogyan fogok beférni a bőröndbe. A mai állapot azt mutatja, sehogy. Úgyhogy ezen még dolgoznom kell, szerintem most önmagamat meghazudtolva nem péntek éjjel-szombat hajnalban fogom elkezdeni. :-) 

Egyébkén vicces, ma délelőtt az egyik helyi mozicsatornán a Die hard II (Anyuapu: Drágán add az életed második része, ami talán Még drágább vagy milyen címen futott nálunk) ment otthon, tudjátok, a repülős. Úgyhogy már tudom, hogyan kell túlélni. Csak John McLane kell hozzá, viszont ő kizárólag egyedül, mindenféle komolyabb segítség nélkül. 

Amúgy meg most már azért mennék innen az aranykalitkából... De már nincs sok hátra.

Július 6-7 / 6-7 Juli

Megfáztam, nincs blog ma. Jobbulást nekem, üdvözlet Nektek.

Bin erkältet, kein Eintrag heute. Mir gute Besserung, Euch liebe Grüsse.

Július 5

Sziasztok, 

a mai nagyon rövid bejegyzést az itteni emberek nevének sajátosságaival kezdeném. Mert névből mindenkinek jut viszonylag sok, de ezzel itt senki nem éri be, mindenféle teljesen követhető logikát nélkülözően, különféle beceneveket adnak maguknak. Így lehet egy Mar(ia ).Emilie nevű lányt Ging-nek szólítani... Egyébiránt viszont érdekes a nevek etimológiája, az ország történelméből fakadóan vannak spanyol, amerikai és japán eredetű nevek is. Meg ezek variációi, éppen az aktuális uralkodóváltás szellemében. 

Ezen túlmenően továbbra sem történik semmi felettébb izgalmas dolog itt, bár tegnap megsérültek néhányan állítólag az amerikai követségnél, amikor szétzavarták a tüntetést az amerikai-filippínó barátság ünnepén. Cuki. Erről mondjuk nem is tudnék, ha nem jön le céges mélben, amit mindig kapok, ha valami történik. Például amúgy felhívták a figyelmemet arra is, hogy Európa-szerte rendeznek a következő hetekben-hónapokban homoszexuális felvonulásokat és hogy EHEC járvány van Németországban - szóval kábé ilyen szintűek ezek a figyelmeztetések azért... Itt mondom, semmit nem érezni, zajlik az élet a maga medrében. 

Étel témában, aki nem látta volna: 

Azt hiszem, amikor majd hazamegyek, egy darabig nem akarok rizst látni... Viszont képes vagyok sült húst (meg mondjuk bármit) enni 1 db kanál és 1 db villa segítségével. A kés ugyanis itt nem tartozik a hétköznapi evőeszközök közé. Ha valakit majd érdekel, szívesen megmutatom ezt a tudományom. :-) 

Nos ennyit mára, megyek aludni. 

Deutsche Version

Hi,

den heutigen kurzen Eintrag würde ich gerne mit den Eigenarten der Namen der Filippinos beginnen. Denn aus Namen hat jeder ziemlich viele und trotzdem reicht es niemandem - jeder hat ein Nickname, den man anhand menschlicher Logik nicht nachvollziehen kann: so wird ein Mädchen, das usprünglich Ma(ria). Emilia heißt, Ging genannt... Übrigens ist hier die Etimologie der Namen echt interessant, wegen der bewegten Geschichte des Landes gibt es Namen spanischer, amerikanischer oder auch japanischer Herkunft. Und natürlich auch deren Variationen, der aktuell herrschenden Macht entsprechend.

Ausser diesen interessanten Gedanken passiert hier nichts unglaublich interessantes, obwohl gestern sind anscheinend einige bei der amerikanischen Botschaft hier verletzt worden, bei einer Kundgebung aus Anlass des Feiers der amerikanisch-filippinschen Freundschaft. Hm. Übrigens würde ich darüber nicht mal gehört haben, wären da nicht die lustigen kleinen offiziellen E-mails, die man bekommt, wenn man geschäftlich unterwegs ist. Ich wurde auch zu verschiedenen Feiern der Homosexuellen in Europa und die EHEC in Deutschland eine Warnung bekommen - so viel dann zu diesen Mails, was die Qualität und die Ernsthaftigkeit der Warnungen betrifft. Wie gesagt, ich hab hier nichts davon gemerkt, was gestern passiert ist, das Leben geht ganz normal weiter.

Zum Thema Essen, sollte dies jemand noch nicht gesehen haben:

Bild

Ich glaub, wenn ich wieder zu Hause bin, will ich für eine Weile keinen Reis sehen... Aber ich bin in der Lage, gebratenes Fleisch (eigentlich nicht nur das, eigentlich ja alles) mit einem Löffel und einem Gabel zu essen. Denn hier gehört Messer nicht zur Standardausrüstung. Wenn es jemanden interessiert, bin ich gerne bereit, diese Fähigkeit vorzutragen. :-)

Soviel für heute, ich geh schlafen.

Július 4

Mielőtt megindul a morgás, írok... 

Sziasztok!

A legjobb hírrel kezdem: 21 napos vízumom lejártát követően újra legálisan vagyok az országban ÉS ezt most már tudom bizonyítani is: 

1.

Akár maradhatnék augusztus 10-ig is, de talán ezt mégsem teszem. Amúgy egy vagyonba került ez a kis móka, de hát most mit tegyek - ez az a költség, amit nem nagyon lehet megspórolni... Cserébe nem kellett 1 napot a bevándorlási hivatalban töltenem. Ez is valami, nem? 

Ezen kívül megismétlem Anyu kedvéért amit FB-n már többen láttatok (Anyu, ideje lenne regisztrálni a Facebook.com-on és bejelölni szépen az összes barátomat ismerősnek! Így lemaradsz róla, amikor folyton szidom a rendszert ott) - egy remekbe szabott kis körforgalmat kaptam ma lencsevégre Eastwood közepén: 

2.

Az én meglátásom erről az volt, hogy ez bizony egy lényegesen olcsóbb verziója egy csini körforgalomnak, mint amit otthon látni lehet lépten-nyomon - de azóta Andika kiszámolta, mennyibe kerülne a büdöske, a Hilti, amivel le kell rögzíteni a cserepeket, hogy ne lopják el meg a hasonló célból posztolásra szánt biztonsági őrök, úgyhogy felhagytam azzal az elképzelésemmel, hogy felkeresem a negyedkör alakú nyíl sablon gyártójának, hogy hadd legyek a technológia kizárólagos forgalmazója Magyarországon. Hű, ez igazán szép mondat lett, nem mondhatjátok, hogy nem... Mindenesetre akárhonnan is nézem, ez egy csinoska és teljesen használható megoldás, sötétben még világítanak benne spotlámpák is alulról. 

Plusz még egy fotó, amolyan hangulatkép - ilyen is van ám itt, nem csak a jeepney-k meg az áradások meg a szegénynegyedek...

3.

Amúgy ez egy olyan igazi jó magas épület bejárata, amit New Yorkba képzel az ember leginkább. És ebből nem is csak egy van, hanem sok. 

Timi - nem készültek ugyan fotók, de jártam a bébiételsoron a supermarketben (amit egyébként, csak hogy ezt is tudjátok, Rustan's-nak hívnak, legalábbis a Shangri La Plazaban). Azt tudom elmondani, hogy nem tűnnek komoly bébiételes-hozzátáplálás-hívőknek, ugyanis klasszikus bébiétel alig volt, ami volt, az is leginkább gyümölcs (körte, alma) vagy zöldség (répára emlékszem meg valami vegyes rettenetre, tudod, mennyire zöldség-fan vagyok...). Ezek minike üvegben, kábé az otthoniaknak a harmada méretű. És tényleg max 6-8 féle, ugyanaz a márka. Viszont a sor többi része konkrétan mindenféle tejporokkal meg tápszerporokkal volt tele. És a pelus kábé annyiba kerül, mint otthon - mondjuk ha nem haragszol, akkor sem hoznék, ha sokkal olcsóbb lenne. Remélem, ez most nem rontja meg évtizedes barátságunkat. 

Mi is van még. Ja, igen - ma valaki dalra fakadt az irodában. A nyílt légterűben, ahol +/- 70 ember ül. Ráadásul hamisan. Hm. Sajátos. 

Juj, és kaptam a kávézóban egy füzetecskét, 

4.

miszerint minden kávé után jár egy pecsét vagy matrica vagy mifene; majd 3 ilyen izéért 6 db fánk. De szerintem rámegyek inkább a 6 kávé - 1 bögre kombinációra. Kell a fenének 6 fánk egyszerre... 

Na jól van, legyen elég ennyi mára. A kommenteket továbbra is nagy örömmel fogadom. Csak hogy tudjam, olvassa is valaki a kis szösszeneteim. :-)

Deutsche Version

Bevor die Rummeckerei wieder losgeht, schreibe ich lieber...

Hallo zusammen,

ich fange mit der besten Nachricht an: nachdem mein 21tägiges Einreisevisum abgelaufen ist, bin ich wieder legal im Land UND ich kann's auch beweisen!

Bild 1

Ich könnte sogar bis zum 11. August bleiben, aber ich tu's wahrscheinlich trotzdem nicht. Übrigens kostet mir (bzw. der Firma) dieses kleine Vermögen von Visumverlängerung ein kleines Vermögen, aber was kann man da machen? Zumindest musste ich nicht einen ganzen Tag bei der Einwanderungsbehörde verbringen. Ist doch auch etwas, oder?

Ausserdem wiederhole ich nur wegen Mutti, was die Meisten von Euch bei FB bereits gesehen habt (Mutti, es ist höchste Zeit, dass Du Dich bei facebook.com registrierst und all meine Freunde als Deine Freunde aufnimmst! So verpasst Du immer, wenn ich mich da über das System beschwere) - einen schönen kleinen Kreisverkehr hab ich heute in Eastwood
fotografiert:

Bild 2

Meine Sicht der Sache war am Anfang, dass es eine viel kostengünstigere Version eines netten Rundverkehrs ist, als was man zu Hause zu sehen bekommt - aber seither hat Andika (=eine Freundin) ausgerechnet, wie viel die kleinen Blümchen, das Hilti, mit dem man die Töpfe ins Beton fixieren und die Security, die man an der Kreuzung zur Diebstahlprävention postieren müsste, kosten würden, also hab ich meine Pläne aufgegeben, hier den Produzenten der Schablone für die viertelkreisförmigen Pfeile aufzusuchen und ihn zu überreden, mich als exklusiven Vertreter für Ungarn einzustellen. Was für ein Satz - und wie viel Arbeit steckt darin!! :-) Jedenfalls kann man sagen was man will, diese Lösung ist nett und total funktionstüchtig, im Dunkeln wird's sogar von unten mit Spots beleuchtet.

Noch ein Bild - das gibt es hier auch, nicht nur Jeepneys, Fluten und Ärmenviertel:

Bild 3.

Übrigens ist dies nur der Eingang eines richtigen netten Hochhauses, das man vielleicht in NY zu sehen vorstellt. Aber davon gibt es auch hier einige.

(Hier kommt eine Passage für meine Freundin Timi, die das kleine Mädchen hat, von dem Ihr viele Fotos schon bei mir im FB gesehen habt, die hat mich darum gebeten, nachzusehen, was man hier den Kindern zu essen gibt.) Also ich hab keine Fotos gemacht, mir aber das Angebot angeschaut im Supermarkt (heißt übrigens Rustan's, zumindest im Shangri La Plaza). Ich kann sagen, hier glaubt man nicht unbedingt an Babyfood, denn es gab kaum die klassischen Sachen im Glas, was es gab, war auch nur entweder Obst (Birne oder Apfel) oder Gemüse (hab mit Karotten gemerkt, aber da ich generell keine Gemüse mag, das war's auch schon mit der Auflistung in dieser Kategorie). Diese sind auch in sehr kleinen Gläschen, etwa 1/3 der europäischen Maßen. Und maximal 6-8 Varianten, Produkte derselben Marke. Alles weitere waren irgendwelche Pulver. Und die Windeln sind ebenso teuer wie zu Hause - aber ich hätte keine mitgebracht, auch wenn die unwahrscheinlich billig wären und hoffe, dass dieses Geständnis unsere jahrzehntelange Freundschaft nicht ruiniert.

Was noch. Ach ja - heute hat jemand im Büro gesungen. Im Openspace, wo ca. 70 Leute sitzen. Noch dazu falsch. Eigenartig.

Ach ja, und ich hab ein kleines Heftchen bekommen,

Bild 4

je Kaffee bekomme ich ein Stempel und nach 3 Stempel 6 Donuts. Aber ich glaub, ich mach lieber den 6 Stempel - 1 mug deal. Was soll ich denn mit 6 Donuts auf einem Mal??

Also gut, so viel für heute. Kommentare sind wie immer sehr herzlich willkommen. Nur damit ich weiß, dass ich auch gelesen werde... :-)

Július 3 / 3. Juli

Wimbledon férfi egyes döntő Manilában is! / Wimbledon Men's Single Final auch in Manila!

Ő / Er

meg ő / und er

Toma Rafa! :-)

Június 30, Július 1 és 2 / 30. Juni, 1 und 2 Juli

Sziasztok, 

újra jelentkezem a Fülöp-szigetekről. Minden szép, minden jó, lassan elég is lesz... 

Nem sok élményem van az elmúlt 3 napról, egész nap dolgozunk. Csütörtök este próbálkoztam intézni a hülye vízumot, csak hát... olyan forgalomba keveredtünk az irodából visszafelé, mint a 3 hét alatt még egyszer sem. Aztán az is történt, hogy nem volt pénz a bankautomatában - és bár többféle automata is van egymás mellett, de az Amex egyetlen helyi bankkal szerződött, úgyhogy vagy onnan veszek ki pénzt, vagy onnan. És most kellett volna a vízumhoz. Csak hát nem volt benne. Álltam lelkesen sorban, tudjátok, ahogy kell - láttam is, ahogy egy fiatal pár valami rettenet köteg 500 pesos bankjegyet elpakol, de hát a fene gondolta, hogy ez aztán az összes pénz is volt az automatában... Jobb ötletem nem lévén átloholtam a másik plázába, ahol van ilyen automata (volt kint 40 fok meg pára, mert előtte nem sokkal még zuhogott az eső, szóval baromi kellemes volt) - ott már aztán volt pénz, igaz nem annyi, amennyit szerettem volna, de mindegy, legalább volt. Viszont ezzel a kis művelettel annyi időt elb...tam, hogy már a csajt nem értem bent - így aztán útlevelem érvényes vízummal majd hétfő este lesz. Ha elérem a csajt... bár azt ígérte, 10-ig bent marad, hogy biztosan elérjem. Kedves tőle. 

És ez akkor tulajdonképpen remekül használható átkötésnek is - ugyanis itt lehet igazán látni azt, hogy mi az igazi customer service (anyuapu: ügyfélszolgálat, kiszolgálás). Európában semmit (=SEMMIT) nem tudunk erről. Néha már túlzásba is viszik, szerintem ezt említettem is, de alapvetően otthon én ilyen eladókkal / pincérekkel / gyorséttermi kiszolgálókkal / telefoneladókkal sosem találkoztam. Van ugye az az alapvetően barom szokás a kávézókban, hogy áruld el a keresztneved és akkor majd ha kész a kávé, azt fogják ordítani, hogy tudd, a TE kávéd készült el. Na ez itt most úgy működik, hogy az első héten elárultam a nevem az irodaház aljában található kávézóban - azóta nincs olyan reggel, hogyne köszöntenének mosolyogva meg lelkesen Miss Annázva. Ha visszatolom a bevásárlókocsit a bótban, szinte hajlongva köszönik meg. Ha meg visszaviszek egy tálcát a Wendy'sben, úgy néznek rám, mintha elmebeteg lennék. A legnagyobb meg kábé az volt ma, hogy rám köszönt itt a szállodában egy alkalmazott, visszaköszöntem, majd azt mondta Thank you (Anyuapu: köszönöm). Nem nagyon tudom ezt hova rakni, már csak nem azt köszönte meg, hogy visszaköszöntem neki... mert más nem hangzott el. 

A kajáldákban ha sor van, kijön egy fickó hátulról egy papírköteggel a kezében, és a sorban hátrébb állóktól elkezdi felvenni a rendelést, hogy ha már sorral kerül a kasszánál, ne kelljen várnia a kajájára. Na? Hatékony apróság, nem?

A telefoneladó csaj konkrétan felírta a bolt számát meg a saját nevét a számla hátuljára, hogy ha bármi gondom van, csak hívjam. Plusz nem volt ám könyörgés az adatmásolásért... bár az arca tényleg vicces volt, amikor a magyarul beszélő telefonon próbálta megtalálni a megfelelő menüpontot. Neki legyen mondva, sikerült. 

A közértben pakolós embereket meg már meséltem. 

Amúgy azt sikerült megtudnom még tegnap a csütörtöki egészen extrém hosszúságúra nyúlt esti visszaút kapcsán, hogy itt az emberek havonta 2 alkalommal kapnak fizetést, 1-én (ezt most nem úgy kell írni, hogy 1-jén? vagy sose kellett így? mindegy. szerintem de. de aláhullámozza.) és 15-én. Így aztán mindenki felkerekedett vásárolni. 

Ez amúgy még ma is tart, itt a megamallban éppen nagy vásár van, óriás leárazásokkal. Gyorsan vettem is két táskát (Enikő, megvan az olcsó táskás!), darabonként 400 pesoért (hát mondjuk durván 1800 Ft). Sokkal többet nem tudok venni, mert nem fér be a bőröndbe, 8 darabos kézipoggyásszal meg körbekacag a KLM. Szóval ezeket gyorsan megvettem aztán kimenekültem. Kint meg azt figyelhettem meg, hogy hogyan várnak szerintem kábé százak a taxikra. Elképesztő. Mert ám úgy néz ki a dolog, mint amikor régen a nem is tudom már milyen szép emlékű TV műsorban kipróbálták, hányan férnek egy Trabiba - na itt betömörítik az embereket, majd egy ilyen forgalomirányító-szerű férfi konkrétan úgy csukja be az ajtót, hogy neki kell már feszülnie. 

Ja, azt nem mondtam, ezek ám ilyen gyűjtőtaxi szerűségek, nem rendes személyautóra kell ám gondolni. Ilyen: 

Nos ezen kívül még arról is be tudok számolni, hogy ettem helyi specialitást - legalábbis annak egy olyan verzióját, amit Eastwoodban adnak a Food junction-ban. A neve: adobo. Ne higgyétek, hogy meg bírtam jegyezni - egyrészt felírtam, másrészt viszont naponta felvillan a k... Acrobat Readert frissíteni akaró ablak itt, úgyhogy adobe - adobo... Beteg, mi? :-D

Na de a lényeg, hogy ettem. És túléltem. És igazság szerint ittam már olyan jeges teát vagy mi a rossebet is, amiben volt jégkocka, akármiből gyártva - ugye ezt tiltja minden útikönyv meg minden nem helybeli ember. Erről direkt nem számoltam be, amíg be nem bizonyosodtam róla, hogy túlélem (ne feledjétek, anyám is olvassa) - és mivel már több, mint 1 hete volt, jelentem, ittam olyan italt, amiben volt helyi jégkocka. Mondjuk nem ittam meg az egészet, de ez inkább annak tudható be, hogy szar volt és nem a jégkockáktól való félelmemnek. :-)

Na de adobo. Finom volt ám! Itt egy recept, találomra: 


http://rasamalaysia.com/adobo-recipe/

Annyi a lényege, hogy ecetből, fokhagymából, babérlevélből, sóból meg szójaszószból csinálni kell egy kiadós páclevet és abba beleborogatni a húst, ami lehet csirke vagy malac (jó, sertés na). 20-30 percig ott tocsognak, majd a húst rá kell dobni olajra, kicsit sütni, aztán lassan felöntögetni a páclével meg némi vízzel és abban tovább főzni. Nyilván amíg a hús meg nem puhul. 

Kábé így néz ki: 

Persze nyilván ezer kiló rizzsel kell tálalni. Nekem jutott hozzá még valami nem túl finom édes tészta is (nem is ettem meg), meg valami zöld enyhén csípős izé... zöldség. Ismertek, mittomén. Finom volt oszt jónapot'. 

Ezen kívül azt is megtudtam, hogy egy ausztrál kolleganő lányának ugyanaz a neve, mint nekem. Ez igazán kiváló, nem? El is csacsogtunk a témán néhány percen át... 

Ami az időjárást illeti: ma sütött a nap. Na nem egész nap, csak kicsit. Aztán befelhősödött, frankón fáztam fürdőruhában árnyékban a medence mellett... Délutánra alaposan beborult, esett is pár csepp, de ez még messze volt az igazitól. Nem tudom, mi várható a következő 2 hétre, de már nem lepődöm meg semmin. 

És akkor jöjjön a nap sztorija - vagy nem is tudom. Annyi újat tanulok a világról, amióta itt vagyok, hogy az valami elképesztő... 

Ma délután 2 óra magasságában történt, lent hevertem a könyvemmel és rádiózva a medence mellett. 3 nyugággyal mellettem heverészett egy férfi, nem tudom, milyen nemzetiségű, de nem ázsiai azt biztos. Ismertetőjelként egy Macbookot, egy Blackberryt (nem ellentmondás ez már így önmagában? na mindegy) és egy cloud computing-os pólót tudok megemlíteni, gyűrűt nem láttam egyik kezén se, sem fehér csíkot, ami gyűrű meglétére ám ideiglenes eltávolítására utalt volna. Ez fontos momentum. Vagy én már nem is tudom... 

Mindenesetre az történt, hogy egyszer csak a fickó felöltözött (mármint felvett egy pólót a rövidnadrágjához) és elhaladt a főbejárat felé. Majd visszatért 2 db helybeli lyánka kíséretében, akik együtt összesen max. 35 évesek lehettek. Furcsa volt a kép, de hát a fene se gondolta... Leültek, a két kislány egymás mellé egy nyugágyra, fickó a másikra. Mivel rádiót hallgattam, nem hallottam a beszélgetést - bár ez ilyenkor szerintem akár még jobb is, sokat elárul a metakommunikáció. Fickó odaintette a pincért, rendeltek enni-inni. Majd kábé 10 perc után fickó és az egyik lány felpattant és távozott a Garden Wings felé (két épületben vannak szobák a szállodában, amelyikben én lakom, a magasabb - na ki emlékszik még a fotóra?, a Tower Wing, a másik meg a Garden). A másik lány csak ült ott az nyugágyon, mint aki karót nyelt. Na nekem kábé ekkor esett le, hogy mit is látok - az ártatlan kis lelkem... 

Kábé 30 perc telhetett el, közben a pincér felszolgált ott 2 adag hamburgert meg valami löttyöt, a csaj hozzá se nyúlt, csak hessegette azt a két darab kurva legyet, akik egyébként egész nap ott röpködtek. Szóval eltelt a kábé 30 perc, fickó és a lány visszajön. Kerestem árulkodó jeleket, de nem nagyon voltak, hacsak az nem, hogy a fickó úgy esett neki a kajának, mint aki 3 napja nem evett - bár erre kábé mindig képesek. :-) 

Ettek a csajok is, bár elég tessék-lássék, közben a fickó (a parasztja) kiolvasta az újságot. Majd hirtelen felpattantak, ezúttal a másik lánnyal - na itt már hallottam, amint megkérdezte az első köröst, hogy megvárja-e őket ott. Megvárta, nem lett pikánsabb akció hármasban. Ez a lány már kevésbé volt feszélyezett, elfeküdt ott a nyugágyon, míg a kolleganő tette a dolgát. Majd újabb kábé 30 perc elteltével a fickó meg a lány visszaérkeztek, első körösünk felpattant, majd a faszi "Hívok nektek taxit" felkiáltással finoman kitessékelte őket a területről. Itt ért véget a sztori. Mivel nem forgok ilyen 5 csillagos körökben, nekem új volt - mert bár az ember tudja, hogy ilyen létezik, mégis olyan valószerűtlen amíg nem látod a saját szemeddel. Hát most láttam. :-) És NEM teszek fel képeket a témában!!! :-D

Nos azt hiszem, ennyit tudok mesélni ma. Vége van a 3. hétnek, még 2 jön. Utána meg hazamegyek és elkezdem számolni a napokat a nyaralásig. Az EURÓPAI nyaralásig, ahol nem kell dolgozni. Semennyit se. Elfáradtam. De tudom, kussoljak. 

Ja. A próbaidejükön éppen túljutott összes kedves olvasómnak szívből gratulálok - ahogy azt FB-n meg találtam jegyezni a minap, ilyenkor még jó. (Aztán meg még jobb lesz. Hehe).