13.

Sziasztok, 

nos maradjunk szerintem annyiban, hogy TI még nem láttatok igazi esőt. Én meg már túl sokat is, szóval abbahagyhatná már... De Falcon nem tágít. Olyannyira nem, hogy ma már nem is volt tanítás egyetlen általános és középiskolában sem. Egészen különös kihívásokkal kell ennek a népnek itt megbirkóznia. Tegnap éjjel például, mert ugye amerikai idő szerint dolgoznak, a 22 ember fele egyszerűen nem tudott bemenni az irodába. Az nem teljesen világos, hogy ezt ilyenkor hogyan kezelik hivatalosan, mindenesetre ez azért elég érdekes. Most ha csak a biznisz-szempontokat nézem, gyakorlatilag másból sem állnak a tervek, mint hogy mit tegyünk közepes természeti katasztrófa esetén, ha az emberek nem bírnak bemenni az irodába. 

De nézzük inkább az emberi oldalát. Van a csoportban egy lány, akinek pici babája van és konkrétan 2 órát utazik buszon meg jeepney-n meg a jó ég tudja még min, hogy be tudjon járni dolgozni. Jó, most mondhatjátok, hogy 2 órát simán lehet utazni otthon is - csak hát otthon picikével komfortosabb az, amit tömegközlekedésnek hívunk. 

Most este hogy próbáltunk hazaúszni az autóval, elhaladtunk egy másik kollega mellett, aki egy napernyő méretű esernyő alatt gyalogolt a highway melletti járdán. Róla annyit, hogy amikor volt a kis bemutatkozókör, akkor ő kijelentette, ő bizony innen akar nyugdíjba menni, mert neki volt már mindenféle munkahelye és már nem akar ugrálni. Szerintem 40 fölött lehet a pasi. Mennyire más azért, mint otthon. Nem feltétlenül éreztem jól magam ott abban a pillanatban a klimatizált autóban a sofőr mögött, látva a családapát az ömlő esőben... 

Voltam ma egy bulin is, rövid ideig. Az előző kör új embernek fejeződött be ma a tréningje és ennek örömére itt az a szokás, hogy egy graduation party-t (Anyuapu: ez alapvetően bizonyítványosztást vagy érettségit jelent) rendeznek. Osztanak szép kis certificate-t (Anyuapu: igazolás, tanúsítvány) arról, hogy most már végzett Bid Support Specialist-ek (Anyuapu: ez az én munkaköröm megnevezése is, nincs magyar kifejezés rá). Az elején voltam ott, a rövid beszédeket hallottam és láttam azt, micsoda örömujjongás közepette vették mérhetetlen büszkeséggel tudomásul, hogy ők akkor most a céghez tartoznak és elkezdenek BSS-ként dolgozni a tréning után. Fura ez azért. De itt igazából munkalehetőség javarészt call centerekben van, úgyhogy ahhoz képest ez még akkor is jó, ha éjszaka kell dolgozni. 

Az éjszakai műszak amúgy fél 9-től reggel 6-ig tart, másfél óra szünettel. Amit elvileg akkor vesznek ki, amikor akarnak, de mindenről be kell számolni a csoportvezetőnek. Ráadásul van nekik egy olyan tool (anyuapu: számítógépes program), amiben folyamatosan logolniuk (anyuapu: rögzíteni) kell, hogy éppen mit csinálnak: ha konkrétan dolgoznak egy ügyön, akkor zöldek, ha várnak (mondjuk egy nyomorult válaszra), akkor az már sárga, mert hát ugye nem produktív idő (ugyanez vonatkozik egyébként a meetingekre (anyuapu: ezeket régen értekezletnek hívták) meg minden egyéb adminisztrációs tevékenységre. Ha meg lemegy enni, akkor az már piros. Na ezzel mérik a valós produktív idejüket. 

Ezen kívül van még náluk havonta dolgozat. Ez 15-20 feleletválasztós tesztkérdésből áll, a manager (anyuapu: főnök) szkedzsölöli (anyuapu: időzíti) és természetesen kötelező. Ezen felül pedig sárga időnek számít. Ja, és minimum 80%-ot el kell érni. Egy mintakérdést sikerült elkapnom belőle, mert nem mutogatták nagyon - ez arra volt kíváncsi, meddig érvényes egy credit rating (ez egyébként csak azért mókás, mert elvileg ezt konkrétan nem is kell tudniuk, kizárólag csak kalkulálni fognak, minden sallang nélkül - de hát már csak más kérdéseket kapnak...). 

Szóval érdekes az élet errefelé. 

Na és akkor emlékezzünk meg ma is a Falcon kontra közlekedés témakörről. Olyan volt ám, mintha tükörjégen haladnánk, voltak olyan másodpercek, amikor bár legmagasabb fokozaton járt az ablaktörlő, egyszerűen semmit nem lehetett látni. Plusz egy helyen kábé 30 centi (nem túlzás, tényleg!) vízen kellett átkelni, az se volt semmi.

Mindenki megnyugtatására mindenesetre azért azt szeretném elmondani, hogy ez az özönvíz itt teljesen normális, a helyi lapokban éppen hogy csak címlapra kerül, úgyhogy aggodalomra semmi ok. :-)

Ma nem hoztam nektek se képet, se videót, mert mire észbe kaptam a kocsiban a hazaúton, már kikeveredtünk a brutál viharból. Szóval ma kép nélkül maradunk. A hétvégét pedig megint valamelyik plázában fogom tölteni, ahova majd könnyen el tudok úszni - az egyik össze van kötve a hotellel egy fedettnek mondott átjáróval, ami kicsit lejt, viszont legalább tök vizes, mert befújja a szél az esőt. Úgy közlekedtem rajta visszafelé, mintha korcsolyáznék, a biztonsági őr igazán remekül mulatott. Holnap majd keresni fogom a kalandot és a másikba megyek. Micsoda életem van... ;-)

Deutsche Version

Hallo zusammen,

ich stelle jetzt einfach fest: IHR habt noch kein richtiges Regen gesehen. Ich dafür sogar zu viel, es könnte so langsam aufhören... Aber Falcon gibt nicht auf. Daher gab es heute in den Grund- und Mittelschulen kein Unterricht mehr. Man hat hier mit ganz eigenartigen Herausforderungen zu kämpfen. Gestern Nacht zum Beispiel, da die Leute hier der amerikanischen Zeit entsprechend arbeiten, hat die Hälfte der 22 Kollegen nicht ins Büro geschafft. Es ist zwar noch
nicht ganz klar, wie solche Fälle offiziell gehandhabt werden, jedenfalls ist es interessant. Wenn ich das jetzt nur aus Business-Sicht betrachte, praktisch muss man um fast nichts anderes kümmern, als um die Erstellung eines Plans, der beschreibt, was wir bei einer mittelgroßen Naturkatastrophe zu tun haben, wenn die Hälfte der Angestellten einfach nicht ins Büro kommen kann.

Aber schauen wir uns mal die menschliche Seite an. Es gibt ein Mädchen in der Gruppe, die ein kleines Kind zu Hause hat und jeden Tag stolze 2 Stunden im Bus und im Jeepney und was auch noch immer unterwegs ist, um in die Arbeit zu kommen. Ok, jetzt könnt ihr sagen, dass 2 Stunden gar nicht so viel sind - aber man sollte nicht vergessen, dass das, was wir hier als eine Art "öffentliches Verkehrssystem" bezeichnen, rein gar nichts damit zu tun hat, was wir in Europa an Komfort haben.

Jetzt am Abend als wir versucht haben, mit dem Auto zurück zum Hotel zu schwimmen, habe ich an einer Ecken einen anderen Kollegen gesehen, der unter einem Schirm  (Größenordnung Sonnenschirm) auf dem Bürgersteig neben dem Highway unterwegs war. Zu ihm nur so viel: bei der Vorstellungsrunde am ersten Tag hat er gesagt, er möchte von hier in die Rente gehen, denn er hatte schon jede Menge Jobs und will nicht mehr wechseln. Ich schätze ihn über 40, hat schon 2 Kinder. Das ganze hier ist schon total anders, als zu Hause. Ich habe mich bei seiner Ansicht da im strömenden Regen nicht unbedingt sehr gut gefühlt da in meinem klimatisierten Auto, hinter dem Chauffeur...

Ich war heute kurz auch bei einer Party. Heute ging das Training der vorigen Gruppe zu Ende und hier ist es üblich, eine sog. Graduation Party zu machen. Alle bekommen schön Zertifikate darüber, dass sie jetzt offiziell ausgebildete Bid Support Specialists sind. Ich war nur am Anfang da, wo kurze Reden gehalten wurden und ich habe gesehen, wie begeistert und stolz alle darüber waren, zur Firma zu gehören und jetzt als BSS zu arbeiten. Ist schon komisch. Obwohl... Arbeit gibt es hier meistens nur in Call Centern, im Vergleich ist dies immer noch besser, auch wenn man nachts arbeiten muss.

Denn hier wird nachts gearbeitet, zwischen 20:30 - 6:00, mit insgesamt 90 Minuten Pause. Die können sie machen, wann sie wollen, nur die TL's müssen Bescheid wissen. Noch dazu haben die Leute hier ein Tool, wo die alle Minuten loggen müssen - grün ist es nur, wenn die BSS auf einem Deal arbeiten, gelb, wenn z.B. auf etwas gewartet wird, es ist ja keine produktive Zeit mehr (dasselbe gilt für Meetings und Admin). Und wenn der BSS essen geht, ist es schon rot. Mit dieser Methode wird dann die echte produktive Zeit gemessen.

Ausserdem wird monatlich ein Text geschrieben, mit 15-20 Multiple Choice Fragen. Wann man das zu machen hat, wird vom Manager festgelegt, ist natürlich obligatorisch, gelbe Zeit und 80% müssen erreicht werden. Ich konnte eine Musterfrage erhaschen, denn viele wurden nicht gezeigt - dies fragte danach, wie lange ein Credit Rating gültig ist (das ist dann nur deshalb lustig, denn die Leute hier müssen es gar nicht wissen, die kalkulieren nur, ohne jeden Schnickschnack - aber ich denk, die werden dann andere Fragen bekommen. Hoffentlich.)


Also das Leben ist interessant hier.

Und dann verbringen wir noch ein Paar Zeilen mit dem Thema Falcon kontra Straßenverkehr. Das war heute so, als würden wir versuchen, auf Eis voranzukommen, es gab Sekunden, wo wir einfach nichts gesehen haben, obwohl der Scheibenwischer im schnellsten Gang war... Noch dazu gab es eine Stelle, wo wir über 30 cm Wasser fahren mussten und das ist keine Übertreibung jetzt...

Aber um Euch alle zu beruhigen möchte ich noch hinzufügen, dass dieser Flut hier ganz normal zu sein scheint, es schafft so gerade noch auf die Titelseite der Zeitungen, also keine Sorge. :-)

Heute hab ich weder Fotos noch ein Video für Euch mitgebracht, denn als es mir einfiel auf dem Nachhauseweg, war der Schlimmste schon vorbei. Also heute mal ohne Bildmaterial. Das WE werde ich in einem der Malls hier verbringen, wohin ich einfach schwimmend hinkomme - das eine ist durch einen bedeckten Übergang mit dem Hotel verbunden, der nicht ganz gerade ist, dafür aber voll nass, denn der Wind trägt das ganze Regenwasser ein. Ich sah bestimmt lustig aus auf dem Rückweg, als ich auf der rutschigen Oberfläche versucht hab, heil im Hotel wieder anzukommen - zumindest hat sich der Security Guard prächtig amüsiert.

Morgen werde ich die Abenteuer suchen und ins andere Mall zu gehen. Was für ein aufregendes
Leben ich hab... ;-)

12 - helyzetjelentés a trópusi ciklonból / Zwischenbericht aus dem tropischen Zyklon

Sziasztok, 

jelentem, megérkezett Falcon, a trópusi ciklon. Nézzünk tehát utána, mit kell tudni a trópusi ciklonokról. Wikipedia szerint a trópusi ciklon egy több száz kilométer átmérőjű felhőörvény, aki az északi féltekén az óramutató járásával ellentétesen, itt délen meg annak megfelelően forog. Itt a Csendes-óceán térségében tájfunnak becézik, a Karib térségben meg hurrikánnak - de csak akkor, ha a benne forgó szelek sebessége elérte már a 74 mérföld/órát (ez kábé 120 km/óra). Egyébként pedig úgy keletkeznek, hogy a meleg óceán feletti páradús, forró levegő a magasba emelkedve spirális forgásba kezd. Ennyi talán elég is lesz a tudományos háttérről. És akkor most jöjjenek a tények. 

Mivel a délután 5 órai jelentések szerint Falcon csak 45-60 km/óra, így ő csak egy trópusi ciklonocska, bárki bármit is mond. Ezzel csak annyit ér el, hogy felerősíti a délnyugati monszunt és sok csapadékot hoz. Aminek következményeként pedig nem túl messze innen mindenkinek felhívják a figyelmét arra, hogy áradások és földcsuszamlások lehetnek. Igen, itt Luzonon. 

A száraz tények után meg jöjjön némi képi anyag, már amennyire a lehetőségeim engedték. Így nézett ki Eastwood ma este negyed 8-kor: 

És így néz ki a hotelhez visszafele út este, sötétben, szakadó esőben: 

Itt amúgy még az hallható (aki képes ezeket a videókat hanggal nézni), hogy a fényképezőgép fénymérőjének fénye szerencsétlen sofőrnél kisebb riadalmat okozott, hogy most akkor én fotózom a sötétben?? A dinnye. Mentségére legyen mondva, hogy a Hungary szó hallatán csípőből bemondta, hogy Budapest. Mert ő olvas könyveket. Szinte meg is bántódott, hogy nem teljesen értettem, honnan a frászból ismeri Európa egyik legkisebb államát, úgyhogy nem faggattam tovább, hogy vajon milyen könyveket olvas... 

Nos manapság körülbelül ez az, ami körül az élet forog errefelé. Ahogy vártam az autóra az iroda előtt (az első videó akkor készült), volt alkalmam megfigyelni, hogy zajlik az élet. Ugyanis normális körülmények között ugye a taxi az úgy működik, hogy beülsz, megmondod hova mennél, a taxis meg szolgálatkészen bólint, bekapcsolja az órát majd elindul (legalábbis így van ez az én naiv kis elképzeléseim szerint). Igen. Csak nem itt és nem most. Ugyanis az ömlő eső lényegében tökéletesen lehetetlenné teszi a közlekedést, úgyhogy a harmadik csepptől kezdve nem az utas az úr, hanem a taxis. 

Ezt a következőképpen kell elképzelni (a saját szememmel láttam). Begurul a taxi az irodaház (igazából ugye pláza, de annak elég gyenge, úgyhogy mindegy is) elé, utast hozott. Utas kiszáll, közben az anyósülésnél már kábé 4, egymás számára tök idegen ember hajol befele az ablakon és gyakorlatilag licitálnak, ki hajlandó többet fizetni azért, hogy a taxi elvigye. És a legszebb, mert ezt is láttam, hogy ha nem kapja meg a pénzt amit kér, akkor bizony inkább megy üresen tovább, mert tudja, hogy mondjuk 200 méteren belül tuti leintik és esetleg akkor már megkapja azt az összeget, amit akar. Elképesztő. 

Na aztán vannak ezek a szerencsétlen jeepney-k ugye. Ahova fel lehet ülni két oldalra mint a régi katonai szállítóeszközökre. Igen. Száraz időben. Ilyenkor ugyanis felülnek, majd beállnak középre én nem tudom hányan, de tény, hogy aki egészen hátul áll, az már félig kilóg a zuhogó esőre - de ez sem érdekli, a lényeg, hogy tud haladni. Ismerve a helyi közlekedési- és útviszonyokat, ez több, mint hajmeresztő... Plusz azt nem tudom, említettem-e már, de itt ezek a kétszer soksávos highway-ek nincsenek ám kivilágítva, annyi az összes fény, ami az autók és egyéb járművek fényszórójából jut. Az út szélén küzdenek a jeepney-k, a belső sáv azoknak van fenntartva, akik a következő U-turn-nél (anyuapu: visszafordulási lehetőség) szeretnének átjutni az út túloldalára. Így marad a kettő között durván másfél sávnyi hely, na azt kell beosztani azoknak, akik csak egyenesen szeretnének haladni. És már második hete figyelem ezt a "rendszer"-t és még mindig nem láttam egyetlen ütközést sem... szóval valamit csak tudnak. 

Egyébként azt írja az útikönyvem, hogy a spanyol uralom alatt a város az Orient gyöngyszemének számított, ragyogó város volt, kövezett utakkal és csinos kis házakkal, amit aztán a 19. század elején egy chicago-i főépítész tervei alapján továbbfejlesztettek - csak aztán jött a II. világháború, amikor a japán és az amerikai hadsereg hónapokon át tartó harca következtében nem csak hogy meghalt 150.000 ember, de a város is teljesen elpusztult. Ezt a pusztulást a mai napig nem sikerült teljes egészében helyrehozni és Manila sosem nyerte vissza egykori fényét, mai valójában nem is igazán tekinthető egy városnak, Metro-Manila 17 város és kerület konglomerációja inkább, amik mindent mutatnak, csak egységes képet nem. Nyilván ehhez kapcsolódik az is, hogy mekkora szakadék van a szegények és a jómódúak között itt, sokkal nagyobb, mint amit Európában tapasztal az ember. 

Azt hiszem, ma ennyit szerettem volna megosztani Veletek temérdek gondolatomból. Kommenteket mint mindig most is szeretettel várok!! 

Die deutsche Version: 

Falcon ist da, der tropische Zyklon. Also schauen wir nach, was man über tropische Zyklone wissen sollte. Laut Wikipedia ist ein tropischer Zyklon ein tropischer Wirbelsturm mit einem Durchmesser von mehreren Hundert Kilometer, der sich auf dem Nordhalbkugel entgegen dem Uhrzeigersinn, auf dem Südhalbkugel im Uhrzeigersinn dreht. Hier in der Gegend des Pazifischen Ozeans werden diese Stürme Taifun, in der Karibik Hurrikan genannt - allerdings nur dann, wenn die Winde eine Geschwindigkeit von 74 MPH (ca. 120 Stundenkilometer) erreichen. Sie enstehen, indem sich große Wassermengen im Ozean verdunsten, mit der warmen Luft aufsteigen und zu wirbeln beginnen. So viel dann zum wissenschaftlichen Hintergrund des Ganzen. Und jetzt die Fakten.

Da laut den Meldungen von heute nachmittag um 5 Falcon nur eine Geschwindigkeit von 45-60 Stundenkilometer erreicht, ist er nur ein tropisches Zyklonchen, da kann jeder sagen was er will. Damit erreicht er (Falcon) nur so viel, dass er den südwestlichen Monsun verstärkt und viel Niederschlag bringt. Demzufolge werden dann alle hier gewarnt, dass es zu Sturzflut und Erdrutschen kommen kann. Ja, hier auf Luzon.

Und nach den trockenen Fakten ein bisschen Bildmaterial, soweit es mir möglich war. So sah Eastwood heute abend um 19:15 aus:

VIDEO 1

Und so sieht der Weg zurück zu Hotel aus abends, im Dunkeln, wenn es in Strömen regnet:

VIDEO 2

Da kann man auch hören (wenn denn jemand meine kleinen Videos echt mit Ton anschaut), dass das Licht des Lichtmessers ein wenig Verwunderung beim Fahrer ausgelöst hat, ob ich da echt im Dunkeln Photos mache?? Für ihn spricht aber, dass als ich Ungarn gesagt hab, konterte er sekundenschnell mit Budapest. Weil er ja Bücher liest. Fast schien er beleidigt, dass ich nicht so ganz verstanden habe, woher er eines der kleinsten Staaten Europas kennt - ich habe lieber keine weiteren Fragen dazu gestellt, was für Bücher er denn liest...

Also heutzutage ist ungefähr das, worum sich hier das Leben dreht. Als ich vor dem Gebäude auf mein Shuttle gewartet habe, hatte ich die Möglichkeit, ein bisschen das Leben da zu beobachten. Mit den Taxis ist es ja unter normalen Umständen so: man steigt ein, sagt die Adresse, der Fahrer nickt, schaltet das Taxameter ein und fährt los (zumindest stelle ich mir das so vor). Ja. Nur nicht hier und nicht jetzt. Das strömende Regen lähmt nämlich den Verkehr so dermaßen, dass ab dem dritten Tropfen plötzlich der Fahrer der König wird und nicht mehr der Fahrgast.

Und das sieht dann so aus (ich habs mit eigenen Augen gesehen). Taxi kommt vor dem Haus an (ist eigentlich ein Shopping Center, aber ein nicht so gutes, also eigentlich auch unwichtig),  Fahrgast steigt aus. Noch ist die Hintertür nicht zu, sind schon 4, einander vollkommen  unbekannte Leute am Verhandeln  mit dem Fahrer - praktisch geht es darum, wer ist bereit, das  meiste Geld zu bezahlen. Und das Beste, das habe ich auch gesehen, wenn er die verlangte Summe nicht bekommt, fährt er einfach weiter, denn er weiß, in ca. 200 Metern wird er jemanden finden, der bereit ist, viel zu bezahlen. Unglaublich.

Und dann gibt es noch diese Jeepney-Sache. Da kann man sich reinsetzen wie in den alten Militärwagen in zwei Reihen. Ja. In trockenen Zeiten. Jetzt sieht es nämlich so aus: die, die können, setzen sich und dann kommen noch mal so viele, die sich einfach nur in die Mitte stellen und der letztere hängt schon halbwegs draußen im Regen - kümmert sich aber nicht wirklich darum, für ihn zählt nur eins: vorankommen. In diesen Verkehrsverhältnissen... Ich weiß es nicht mehr, ob ich's bereits erwähnt hab, aber die zweimal vielspurige Highways hier sind natürlich nicht beleuchtet, die einzige Lichtquelle sind die Autos und andere Verkehrsmittel. In der rechten Spur kämpfen sich die Jeepneys durch, in der linken reihen sich diejenige auf, die im nächsten U-Turn zurück wollen. Dazwischen dann so etwa anderthalb Spuren für die, die einfach nur nach vorne wollen. Ich beobachte dieses "System" jetzt mittlerweile schon 2 Wochen und habe noch keinen Unfall gesehen... etwas werden die Leute hier schon wissen.

Übrigens schreibt Lonely Planet, dass die Stadt unter spanischer Herrschaft als Perle des Orients galt, mit gepflasterten Wegen und netten kleinen Häuschen und dass sie Anfang des 19. Jh von einem Städteplaner aus Chicago weiterentwickelt wurde - nur dann kam der II. Weltkrieg und die monatelangen Kämpfe zwischen den japanischen und amerikanischen Truppen hat nicht nur 150.000 Einheimischen das Leben gekostet, aber auch die Stadt vernichtet. Davon hat sich Manila seither noch nicht ganz erholt, es wurde nicht alles wiederherrichtet und eigentlich kann es auch nicht als eine einheitliche Stadt betrachtet werden: Metro Manila besteht aus 17 Städten und Gemeinden, die alles zeigen nur kein einheitliches Stadtbild. Damit hängt ja auch zusammen, dass die Kluft zwischen Armen und Reichen hier um ein Vielfaches größer zu sein scheint, wenn man es mit Europa vergleicht.

Na das war was ich heute an Gedanken mit Euch teilen wollte. Kommentare wie immer sind herzlich willkommen.

BRÉKING NYÚZ (már megint / schon wieder)

Jön Falcon, a trópusi vihar. Ciklon. Meg mittomén. De talán Manilát most kihagyja. Lessétek: 

http://www.pagasa.dost.gov.ph/

Ez amúgy a Philippine Athmospheric, Geophysical & Astronomical Services Administration  (Anyuapu: a helyi OMSZ) honlapja. Nagyon profin felépített, különösen szép kivitelű. De legalább informatív, szóval a célnak tökéletesen megfelel. 

Deutsche Version: 

Falcon der tropische Sturm ist im Anmarsch. Zyklon. Und wer weiß noch was. Aber er scheint diesmal Manila auszulassen. Schaut mal unterm Link. Das ist übrigens die Seite der Philippine Athmospheric, Geophysical & Astronomical Services Administration. Sehr professionell, extrem schön gemacht. Aber zumindest informativ, erfüllt sein Ziel. 

11. De már ennek utána kellett néznem. / 11. Ich musste das jetzt echt nachprüfen.

Sziasztok, 

előre szólok: rövid leszek. Rövidebb, mint tegnap. 

Azzal kezdeném, hogy máris újra változott az idő - ki hinné, újra esik. Mert már olyan régen tett ilyet és még alig van néhány terület víz alatt itt a környéken. Na mindegy. Azzal főzünk, amink van. 

Mint arról ma már talán néhány a Facebook jóvoltából értesülhettetek, túlestem életem első tagalog nyelvű excel oktatásán. Legalábbis félig az volt. És akkor most mindenki elképzeli az fkeres függvény magyarázatát félig angol-félig tagalog nyelven. Na PONT ILYEN fejet vághattam én is minden valószínűség szerint! De azért mókás volt - az fkeres-t meg ismerem, szóval akár azt is mondhatnám, hogy megtanultam a használatát most tagalogul? Milyen jól hangzana... :-)

Ezen kívül még az van, hogy egyre magabiztosabban ismerem fel a szálloda által értem küldött tökéletesen jelölés nélküli szürke Toyotákat a sötétben. Ez azért szerintem nem olyan rossz hír, mert így legalább nem szállok be minden jöttment mellé. 

Más nincs is szerintem. Illetve ami meg van, az nem ide illő, mert nem tűri a nyomdafestéket. :-)

Ennyit tehát mára - én szóltam előre, hogy rövid lesz!! 

Die deutsche Version: 

ich sag's im Voraus: es wird heute kurz. Kürzer als gestern. 

Ich würde gerne damit beginnen, das das Wetter sich wieder geändert hat - wer würde es glauben, es regnet! Aber nur weil schon so lange nicht mehr geregnet hatte und weil es nur ganz wenige Gebiete hier gibt, die unter Wasser stehen. Aber na ja, was soll's. 

Wie ich's heute bereits im Facebook angekündigt hab, hatte ich heute meine erste Excel-Schulung in Tagalog. Zumindest die Hälfte wars Tagalog. Und jetzt stellt jeder von Euch bitte kurz mal vor, wie Vlookup auf Tagalog erklärt wird - genau so hab ich aller Wahrscheinlichkeit nach auch geguckt!! Es war lustig - Vlookup kenne ich, also jetzt könnte ich sogar behaupten, ich hab das jetzt auf Tagalog gelernt? Hört sich doch gut an, oder? :-)

Ausserdem kann ich behaupten, von Tag zu Tag werde ich im Erkennen der vom Hotel geschickten Toyotas, die natürlich absolut gar keine Sonderheiten haben, einfach nur grau sind. Und das sogar im Dunkeln. Das ist ja auch schon deshalb keine schlechte Nachricht, denn so steige ich zumindest nicht in jedes so dahergekommene Wagen neben wildfremde Leute ein. 

Etwas anderes gibt es nicht. Bzw. was es noch gibt, wird hier nicht thematisiert, ich könnte es nicht gesellschaftsfähig genug formulieren. :-)

Also soweit von mir für heute - ich hab ja von vornherein gesagt, es wird kurz!!

BRÉKING NYÚZ

Manilában elállt az eső!!!

Es hat aufgehört zu regnen hier in Manila!!!

10. Rohan az idő.

Sziasztok, 

siet az idő, ez tény. Már második hete vagyok itt, bár még ezen kívül 3 hátra is van. Furcsa ez, mert bár azért belaktam már a környezetem, át is állt a szervezetem az itteni időre (már magamtól ébredek reggel 8 előtt), viszont ahhoz képtelen vagyok hozzászokni, hogy nem lehet csak úgy nekiindulni a városnak. Jó, eleve fél 8-kor jövök ki az irodából, de még akkor sem lehet azt mondani, hogy na jó, menjünk sétálni egyet. Ráadásul harmadik napja esik az eső, ami a sötéttel párosítva nem teszi éppen vonzóvá a környezetet... 

Azt veszem észre, hogy itt az emberek kábé egy dolog tudnak elképzelni szabadidős foglalkozásnak: a plázákat. Tegnap este is érkeztek a javaslatok, hogy melyikbe kell mindenképpen elmennem, mert az hű meg ha. Sajátos. 

Amit tegnap nem írtam le - találkoztam az első olyan emberrel életemben, aki hivatalosan fiú, de a barátainak és a közvetlen kollegáinak lány. Ennek megfelelően 2 neve is van. Ez csak mint érdekesség. Bár azért amikor utána a hazafele úton beszélgettünk róla, viszonylag mókás volt belőni, hogy akkor most she vagy he (Anyuapu: az angolban van nőnemű és hímnemű formája az "ő"-nek)... végül a she-nél (anyuapu: a nőnemű verzió) maradtunk, respektálva a döntését. :-)

A különleges élményeim száma egyébként az itt töltött idő előrehaladtával egyelőre csökken, de ez még lehet máshogy - mindenesetre most a tegnapi dorbézolás okán elég fáradt vagyok. Azt hiszem, öregszem...

Ellenben 2 fotó a helyi lapból (amit már ismertek): 

1.

2.

És aki úgy gondolja, hogy itt szeretne új életet kezdeni, még egyszer utóbbi fotó alsó része kiemelve: 

3.

Talán tudok segíteni is, ha valaki esetleg mérhetetlen vágyat érezne... :-)

Mára tényleg nincs más - vagyis 1 dolog de: Eszter, ezen a fórumon is BOLDOG SZÜLINAPOT!!!

Jaj, amit meg majd' elfelejtettem: a végére még egy rövidke oktatóvideó arról, hogyan kell Manilában jobbra kanyarodni. Jó szórakozást hozzá!!

Továbbra is örülök mindenféle kommentnek, ha minden igaz, sikerült könnyebbé tennem egy beállítás megváltoztatásával. :-)

Deutsche Zusammenfassung 

10 - Wie schnell die Zeit vorbeigeht...

Hallo,

ja, die Zeit geht schnell vorbei. Ich bin jetzt schon die zweite Woche hier, obwohl ausser diese noch 3 komplette Wochen vor mir liegen. Es ist irgendwie doch komisch, da obwohl ich mich einigermaßen hier schon eingelebt habe, meine innere Uhr stellt sich so langsam auch um (ich werde schon vor 8 Uhr automatischwach), aber ich bin nicht in der Lage, mich daran zu gewöhnen, dass man hier nicht so einfach mal raus in die Stadt kann. OK, ich komme sowieso nur abends um 8 aus dem Büro, aber ich kann nicht einmal dann sagen, dass ich jetzt loslaufe, ein bisschen spazieren gehe. Noch dazu regnet es hier seit 3 Tagen fast ununterbrochen, was die Stadt ja nicht unbedingt anziehend macht...

Ich habe übrigens bemerkt, dass sich die Leute hier ungefähr eine Sache als Freizeitsbeschäftigung vorstellen können - die Mallbesuche. Gestern habe ich auch nur Vorschläge bekommen, welche ich unbedingt sehen muss, denn das ist ja der Hammer! Hm. Eigenartig.

Worüber ich gestern nicht berichtet habe - ich habe den ersten Menschen in meinem Leben getroffen, der offiziell männlich, aber für die Freunde und unmittelbare Kollegen weiblich ist. Dementsprechend hat er / sie auch zwei Namen. Dies nur als interessantes Zwischenspiel. Nur wenn wir auf dem Nachhauseweg über ihn / sie gesprochen haben, war es sich lustig zu entscheiden, ob sie jetzt eine sie oder ein er ist... letztenendes bin ich bei "sie" geblieben, um ihre Entscheidung auch damit zu respektieren. :-)

Ansonsten stelle ich fest, je länger ich da bin, desto weniger besondere Erlebnisse habe ich zu berichten - aber es kann sich ja noch ändern, jetzt bin ich auch wegen der ziemlich langen Nacht gestern ein wenig angeschlagen und müde. Ich glaub, ich werde alt...

Aber - 2 Fotos aus der lokalen Zeitung (die kennt ihr ja bereits - wenn ich mit der Übersetzung schon soweit bin; wenn nicht, kommt's noch):

Foto 1,2

Und wenn einer von euch auf die Idee kommen sollte, hier ein neues Leben anfangen zu wollen,
hier nochmal der untere Teil von Foto Nr. 2.

Foto 3

Ich kann für Euch gerne auch ein gutes Wort einlegen, falls der Wunsch da wär... :-)

Und zu guter letzt ein kurzes Tutorial darüber, wir man in Manila nach rechts abzubiegen hat.
Viel Vergüngen dazu!

Video.

Ich freue mich weiterhin auf jedes Kommentar, wenn alles stimmt, hab ich es Euch mit einer Einstellung hier vereinfachen können... :-)

9 - Találkozás

Sziasztok, 

na nem a régi szerelemmel (Aki nem tudná - Anyuapu ez megint egy link!) sem pedig a régi egeremmel Aki meg ezt nem tudná - ez is egy link!), csupán 70 új Bid Support Specialist-tel... Érdekes élmény volt. Még nem alkotok végső véleményt, mert nem illik egy nap után, majd meglátjuk. Mindenesetre prezentációban nem rosszak, viccesek voltak, amikor nevet választottak a csapatuknak és ezt elő is adták. 

Azt hiszem, korábban nem esett szó az irodáról infrastruktúra tekintetében. Nos nemrég költözött oda be a csapat, akik asztali gépeken dolgoznak (csak a csoportvezetőknek meg a főnököknek jár laptop), nincsen wifi és már többször eszkalálták a vonalas netet is, aminek a sebessége a hazai jó öreg betárcsázóséval vetekszik. Az ablakokat szerintem az épület építése óta senki meg nem pucolta, a klíma pedig olyan hőmérsékletre hűt le mindent, hogy konkrétan kardigánban fáztam bent. Ez azért azt gondolom elég meredek...  Ja, és a csoportnévbemutató prezentáció fődíja az volt, hogy a nyertes csoport mehet elsőnek kilogolni a munkaidő végén - ugyanis itt ez úgy megy, hogy mindenkinek le kell szépen adnia az ideiglenes badge-t (anyuapu: belépőkártya) a fenti recepción (amit mondanom sem kell szerintem, hogy néhány botos ember őriz, bár náluk azért fémdetektor is van). Szóval leadod nekik a badge-det, majd gondosan megvárod a 2 lift közül azt, amelyik hamarabb felér a 17. emeletre, hogy téged végre leszállítson. Na? Menő? Esetleg kőkorszaki? Hiába, itt ez van. 

Ebédelni kínainál voltunk, a csirke teriyaki itt is csirke teriyaki. Viszont hogy konkrétan VÖDÖRBŐL osztják a repetarizst...

Ezen kívül ebédélmény az is, hogy próbáltak a helyi fiatalok megtanítani egy szót tagalog nyelven, de nem igazán sikerült megjegyezni. Tiszta tanulás, semmihez nem tudom kötni a nyelvet. Néhány szó van benne, aminek egyértelműen spanyol az eredete, meg ha üzletről van szó, néha néhány szót angolul is beleszőnek, de amúgy... semmi. Na de ami késik, nem múlik. 

És a nap fénypontja: elmentünk vacsorázni a managementtel. Ide (Anyuapu: Link!)

ÚRISTEN. Nagyon sok fogás volt, olyan igazi elegáns, kisujjeltartós, finnyáskodós étterem volt, de valami brutálisan jó kajával. Nézzétek csak, ez volt a menü (elhoztam, megígértem, hogy bekeretezem): 

Én már nem is tudom, hány órán át ettünk... :-O És ezt most le nem fordítom... Majd megpróbálom megszerezni a fotókat azoktól, akik fotóztak. Legyen annyi elég, hogy volt előételnek kacsamáj meg főételnek valami elképesztően finom steak (Anci, megvolt életem első steak-je és csak Maniláig kellett érte utazni). Ezt a részt majd frissítem utólag, ha megvannak a képek. 

A másik vicces dolog - megkérdezték, mit műveltem a hétvégén és erősen ufónak néztek, amikor elmeséltem, hogy felszálltam erre a metrószerű izére és elmentem a Rizal parkba. Azt mondták, igen bátor vagyok. Úgyhogy nézzetek fel rám!

Na most viszont befejezem, más amúgy se történt ma. :-)

Deutsche Zusammenfassung

9 - Die Begegnung

Hi,

nein, nicht mit der alten Liebe und auch nicht mit der alten Maus (Bemerkung: das sind jetzt hier
Verweise auf ein altes ungarisches Lied noch irgendwie 70er oder so und auf dessen Parodie), nur mit 70 neuen Bid Support Specialisten... Es war interessant. Ich bilde mir im Moment noch keine Meinung, nach einem einzigen Tag gehört sich das ja auch gar nicht, mal schauen. Präsentieren können die auf jeden Fall gut, war witzig, als die sich einen Gruppennamen aussuchen und dies dann teilweise sogar singend und tanzend vorgetragen haben.

Ich glaube, früher habe ich noch nichts über die Infrastruktur im Büro erzählt. Nun. Es ist noch nicht so lange her, dass das Team hier eingezogen ist, alle arbeiten auf Desktops (Laptops nur für TL und Mgmt), es gibt kein Wifi und das Netz musste schon mehrmals eskaliert werden, dessen Geschwindigkeit noch mit dem guten alten Dial-up gleichkommt... Die Fenster wurden meiner Meinung nach seit dem Bau des Gebäudes nicht gereinigt, die Airco kühlt aber alles auf eine so niedrige Temperatur, dass ich mich im Pulli fast erfroren hab. Und das ist heftig... Ach, und der Hauptgewinn bei der Präsentation der Gruppennamen: das Gewinnerteam durfte das erste sein, das abends beim Security (mit den Stäben aber auch mit Metalldetektoren) usloggen

darf - denn hier geht es so, dass alle provizorische Badges abends abgegeben werden müssen. Danach kannst du auf den Aufzug warten (auf einen von zwei), der schneller im 17. Stock ist, um Dich runter auf den 2. zu transportieren. Na, was sagt ihr? Cool? Oder Steinalter? Was soll's, hier geht's halt so.

Zu Mittag waren wir bei einem Chinesen, Chicken Teriyaki ist auch hier Chicken Teriyaki. Aber dass der Reis ganz konkret aus einem Eimer nachgereicht wird...
Ein weiteres Erlebnis ist auch, dass die Jugendlichen hier versucht haben, meine erstes Wort in
Tagalog in meinen Kopf zu kriegen - was soll ich sagen, ich konnt's mir nicht merken. Es ist
echtes Lernen, diese Sprache kann ich echt an nichts knüpfen. Es gibt schon einige Wörter, die spanischen Ursprung haben und wenn es um Business geht, werden viele englische Wörter schon verwendet, aber sonst... nichts. Aber wer nicht ist, kann ja noch werden.

Und derHöhepunkt des Tages: wir sind mit dem hiesigen Management essen gegangen, HIERHIN. MEINGOTT. Sehr viele Gänge, es war so ein richtiges elegantes Restaurant, wo man alles runtermacht und das kleine Finger von der Tasse so komisch abhebt - aber das Essen war unfassbar lecker. Das war unser Menu (ich hab's mitgenommen, musste versprechen, dass ich's einrahmen werde, als Erinnerung an diesen Abend).

Foto

Ich weiß es gar nicht mehr, wieviel Stunden lang wir gegessen haben... :-O Und das wird jetzt auch nicht übersetzt (Bemerkung: ansonsten übersetze ich alles Englische für meine Eltern, die nur Ungarisch sprechen)... Ich werde es versuchen, die Bilder zu besorgen von denen, die welche gemacht haben. Und das war das erste Steak das ich gegessen hab (und ich musste nur bis nach Manila dafür).

Die andere lustige Geschichte ist - man hat mich gefragt, was ich am WE gemacht hab und als ich erzählt hab, dass ich im Rizal Park war, waren alle verblüfft. Noch mehr, als ich hingefügt habe, dass ich mit diesem metroähnlichen Dings gefahren bin. Die meinten, das war sehr mutig von mir. Also... :-)

Jetzt mach ich Schluss, etwas anderes ist heute sowieso nicht geschehen.