Sziasztok,
jelentem, megérkezett Falcon, a trópusi ciklon. Nézzünk tehát utána, mit kell tudni a trópusi ciklonokról. Wikipedia szerint a trópusi ciklon egy több száz kilométer átmérőjű felhőörvény, aki az északi féltekén az óramutató járásával ellentétesen, itt délen meg annak megfelelően forog. Itt a Csendes-óceán térségében tájfunnak becézik, a Karib térségben meg hurrikánnak - de csak akkor, ha a benne forgó szelek sebessége elérte már a 74 mérföld/órát (ez kábé 120 km/óra). Egyébként pedig úgy keletkeznek, hogy a meleg óceán feletti páradús, forró levegő a magasba emelkedve spirális forgásba kezd. Ennyi talán elég is lesz a tudományos háttérről. És akkor most jöjjenek a tények.
Mivel a délután 5 órai jelentések szerint Falcon csak 45-60 km/óra, így ő csak egy trópusi ciklonocska, bárki bármit is mond. Ezzel csak annyit ér el, hogy felerősíti a délnyugati monszunt és sok csapadékot hoz. Aminek következményeként pedig nem túl messze innen mindenkinek felhívják a figyelmét arra, hogy áradások és földcsuszamlások lehetnek. Igen, itt Luzonon.
A száraz tények után meg jöjjön némi képi anyag, már amennyire a lehetőségeim engedték. Így nézett ki Eastwood ma este negyed 8-kor:
És így néz ki a hotelhez visszafele út este, sötétben, szakadó esőben:
Itt amúgy még az hallható (aki képes ezeket a videókat hanggal nézni), hogy a fényképezőgép fénymérőjének fénye szerencsétlen sofőrnél kisebb riadalmat okozott, hogy most akkor én fotózom a sötétben?? A dinnye. Mentségére legyen mondva, hogy a Hungary szó hallatán csípőből bemondta, hogy Budapest. Mert ő olvas könyveket. Szinte meg is bántódott, hogy nem teljesen értettem, honnan a frászból ismeri Európa egyik legkisebb államát, úgyhogy nem faggattam tovább, hogy vajon milyen könyveket olvas...
Nos manapság körülbelül ez az, ami körül az élet forog errefelé. Ahogy vártam az autóra az iroda előtt (az első videó akkor készült), volt alkalmam megfigyelni, hogy zajlik az élet. Ugyanis normális körülmények között ugye a taxi az úgy működik, hogy beülsz, megmondod hova mennél, a taxis meg szolgálatkészen bólint, bekapcsolja az órát majd elindul (legalábbis így van ez az én naiv kis elképzeléseim szerint). Igen. Csak nem itt és nem most. Ugyanis az ömlő eső lényegében tökéletesen lehetetlenné teszi a közlekedést, úgyhogy a harmadik csepptől kezdve nem az utas az úr, hanem a taxis.
Ezt a következőképpen kell elképzelni (a saját szememmel láttam). Begurul a taxi az irodaház (igazából ugye pláza, de annak elég gyenge, úgyhogy mindegy is) elé, utast hozott. Utas kiszáll, közben az anyósülésnél már kábé 4, egymás számára tök idegen ember hajol befele az ablakon és gyakorlatilag licitálnak, ki hajlandó többet fizetni azért, hogy a taxi elvigye. És a legszebb, mert ezt is láttam, hogy ha nem kapja meg a pénzt amit kér, akkor bizony inkább megy üresen tovább, mert tudja, hogy mondjuk 200 méteren belül tuti leintik és esetleg akkor már megkapja azt az összeget, amit akar. Elképesztő.
Na aztán vannak ezek a szerencsétlen jeepney-k ugye. Ahova fel lehet ülni két oldalra mint a régi katonai szállítóeszközökre. Igen. Száraz időben. Ilyenkor ugyanis felülnek, majd beállnak középre én nem tudom hányan, de tény, hogy aki egészen hátul áll, az már félig kilóg a zuhogó esőre - de ez sem érdekli, a lényeg, hogy tud haladni. Ismerve a helyi közlekedési- és útviszonyokat, ez több, mint hajmeresztő... Plusz azt nem tudom, említettem-e már, de itt ezek a kétszer soksávos highway-ek nincsenek ám kivilágítva, annyi az összes fény, ami az autók és egyéb járművek fényszórójából jut. Az út szélén küzdenek a jeepney-k, a belső sáv azoknak van fenntartva, akik a következő U-turn-nél (anyuapu: visszafordulási lehetőség) szeretnének átjutni az út túloldalára. Így marad a kettő között durván másfél sávnyi hely, na azt kell beosztani azoknak, akik csak egyenesen szeretnének haladni. És már második hete figyelem ezt a "rendszer"-t és még mindig nem láttam egyetlen ütközést sem... szóval valamit csak tudnak.
Egyébként azt írja az útikönyvem, hogy a spanyol uralom alatt a város az Orient gyöngyszemének számított, ragyogó város volt, kövezett utakkal és csinos kis házakkal, amit aztán a 19. század elején egy chicago-i főépítész tervei alapján továbbfejlesztettek - csak aztán jött a II. világháború, amikor a japán és az amerikai hadsereg hónapokon át tartó harca következtében nem csak hogy meghalt 150.000 ember, de a város is teljesen elpusztult. Ezt a pusztulást a mai napig nem sikerült teljes egészében helyrehozni és Manila sosem nyerte vissza egykori fényét, mai valójában nem is igazán tekinthető egy városnak, Metro-Manila 17 város és kerület konglomerációja inkább, amik mindent mutatnak, csak egységes képet nem. Nyilván ehhez kapcsolódik az is, hogy mekkora szakadék van a szegények és a jómódúak között itt, sokkal nagyobb, mint amit Európában tapasztal az ember.
Azt hiszem, ma ennyit szerettem volna megosztani Veletek temérdek gondolatomból. Kommenteket mint mindig most is szeretettel várok!!
Die deutsche Version:
Falcon ist da, der tropische Zyklon. Also schauen wir nach, was man über tropische Zyklone wissen sollte. Laut Wikipedia ist ein tropischer Zyklon ein tropischer Wirbelsturm mit einem Durchmesser von mehreren Hundert Kilometer, der sich auf dem Nordhalbkugel entgegen dem Uhrzeigersinn, auf dem Südhalbkugel im Uhrzeigersinn dreht. Hier in der Gegend des Pazifischen Ozeans werden diese Stürme Taifun, in der Karibik Hurrikan genannt - allerdings nur dann, wenn die Winde eine Geschwindigkeit von 74 MPH (ca. 120 Stundenkilometer) erreichen. Sie enstehen, indem sich große Wassermengen im Ozean verdunsten, mit der warmen Luft aufsteigen und zu wirbeln beginnen. So viel dann zum wissenschaftlichen Hintergrund des Ganzen. Und jetzt die Fakten.
Da laut den Meldungen von heute nachmittag um 5 Falcon nur eine Geschwindigkeit von 45-60 Stundenkilometer erreicht, ist er nur ein tropisches Zyklonchen, da kann jeder sagen was er will. Damit erreicht er (Falcon) nur so viel, dass er den südwestlichen Monsun verstärkt und viel Niederschlag bringt. Demzufolge werden dann alle hier gewarnt, dass es zu Sturzflut und Erdrutschen kommen kann. Ja, hier auf Luzon.
Und nach den trockenen Fakten ein bisschen Bildmaterial, soweit es mir möglich war. So sah Eastwood heute abend um 19:15 aus:
VIDEO 1Und so sieht der Weg zurück zu Hotel aus abends, im Dunkeln, wenn es in Strömen regnet: VIDEO 2Da kann man auch hören (wenn denn jemand meine kleinen Videos echt mit Ton anschaut), dass das Licht des Lichtmessers ein wenig Verwunderung beim Fahrer ausgelöst hat, ob ich da echt im Dunkeln Photos mache?? Für ihn spricht aber, dass als ich Ungarn gesagt hab, konterte er sekundenschnell mit Budapest. Weil er ja Bücher liest. Fast schien er beleidigt, dass ich nicht so ganz verstanden habe, woher er eines der kleinsten Staaten Europas kennt - ich habe lieber keine weiteren Fragen dazu gestellt, was für Bücher er denn liest...
Also heutzutage ist ungefähr das, worum sich hier das Leben dreht. Als ich vor dem Gebäude auf mein Shuttle gewartet habe, hatte ich die Möglichkeit, ein bisschen das Leben da zu beobachten. Mit den Taxis ist es ja unter normalen Umständen so: man steigt ein, sagt die Adresse, der Fahrer nickt, schaltet das Taxameter ein und fährt los (zumindest stelle ich mir das so vor). Ja. Nur nicht hier und nicht jetzt. Das strömende Regen lähmt nämlich den Verkehr so dermaßen, dass ab dem dritten Tropfen plötzlich der Fahrer der König wird und nicht mehr der Fahrgast.
Und das sieht dann so aus (ich habs mit eigenen Augen gesehen). Taxi kommt vor dem Haus an (ist eigentlich ein Shopping Center, aber ein nicht so gutes, also eigentlich auch unwichtig), Fahrgast steigt aus. Noch ist die Hintertür nicht zu, sind schon 4, einander vollkommen unbekannte Leute am Verhandeln mit dem Fahrer - praktisch geht es darum, wer ist bereit, das meiste Geld zu bezahlen. Und das Beste, das habe ich auch gesehen, wenn er die verlangte Summe nicht bekommt, fährt er einfach weiter, denn er weiß, in ca. 200 Metern wird er jemanden finden, der bereit ist, viel zu bezahlen. Unglaublich.
Und dann gibt es noch diese Jeepney-Sache. Da kann man sich reinsetzen wie in den alten Militärwagen in zwei Reihen. Ja. In trockenen Zeiten. Jetzt sieht es nämlich so aus: die, die können, setzen sich und dann kommen noch mal so viele, die sich einfach nur in die Mitte stellen und der letztere hängt schon halbwegs draußen im Regen - kümmert sich aber nicht wirklich darum, für ihn zählt nur eins: vorankommen. In diesen Verkehrsverhältnissen... Ich weiß es nicht mehr, ob ich's bereits erwähnt hab, aber die zweimal vielspurige Highways hier sind natürlich nicht beleuchtet, die einzige Lichtquelle sind die Autos und andere Verkehrsmittel. In der rechten Spur kämpfen sich die Jeepneys durch, in der linken reihen sich diejenige auf, die im nächsten U-Turn zurück wollen. Dazwischen dann so etwa anderthalb Spuren für die, die einfach nur nach vorne wollen. Ich beobachte dieses "System" jetzt mittlerweile schon 2 Wochen und habe noch keinen Unfall gesehen... etwas werden die Leute hier schon wissen.
Übrigens schreibt Lonely Planet, dass die Stadt unter spanischer Herrschaft als Perle des Orients galt, mit gepflasterten Wegen und netten kleinen Häuschen und dass sie Anfang des 19. Jh von einem Städteplaner aus Chicago weiterentwickelt wurde - nur dann kam der II. Weltkrieg und die monatelangen Kämpfe zwischen den japanischen und amerikanischen Truppen hat nicht nur 150.000 Einheimischen das Leben gekostet, aber auch die Stadt vernichtet. Davon hat sich Manila seither noch nicht ganz erholt, es wurde nicht alles wiederherrichtet und eigentlich kann es auch nicht als eine einheitliche Stadt betrachtet werden: Metro Manila besteht aus 17 Städten und Gemeinden, die alles zeigen nur kein einheitliches Stadtbild. Damit hängt ja auch zusammen, dass die Kluft zwischen Armen und Reichen hier um ein Vielfaches größer zu sein scheint, wenn man es mit Europa vergleicht.
Na das war was ich heute an Gedanken mit Euch teilen wollte. Kommentare wie immer sind herzlich willkommen.
