9 - Találkozás

Sziasztok, 

na nem a régi szerelemmel (Aki nem tudná - Anyuapu ez megint egy link!) sem pedig a régi egeremmel Aki meg ezt nem tudná - ez is egy link!), csupán 70 új Bid Support Specialist-tel... Érdekes élmény volt. Még nem alkotok végső véleményt, mert nem illik egy nap után, majd meglátjuk. Mindenesetre prezentációban nem rosszak, viccesek voltak, amikor nevet választottak a csapatuknak és ezt elő is adták. 

Azt hiszem, korábban nem esett szó az irodáról infrastruktúra tekintetében. Nos nemrég költözött oda be a csapat, akik asztali gépeken dolgoznak (csak a csoportvezetőknek meg a főnököknek jár laptop), nincsen wifi és már többször eszkalálták a vonalas netet is, aminek a sebessége a hazai jó öreg betárcsázóséval vetekszik. Az ablakokat szerintem az épület építése óta senki meg nem pucolta, a klíma pedig olyan hőmérsékletre hűt le mindent, hogy konkrétan kardigánban fáztam bent. Ez azért azt gondolom elég meredek...  Ja, és a csoportnévbemutató prezentáció fődíja az volt, hogy a nyertes csoport mehet elsőnek kilogolni a munkaidő végén - ugyanis itt ez úgy megy, hogy mindenkinek le kell szépen adnia az ideiglenes badge-t (anyuapu: belépőkártya) a fenti recepción (amit mondanom sem kell szerintem, hogy néhány botos ember őriz, bár náluk azért fémdetektor is van). Szóval leadod nekik a badge-det, majd gondosan megvárod a 2 lift közül azt, amelyik hamarabb felér a 17. emeletre, hogy téged végre leszállítson. Na? Menő? Esetleg kőkorszaki? Hiába, itt ez van. 

Ebédelni kínainál voltunk, a csirke teriyaki itt is csirke teriyaki. Viszont hogy konkrétan VÖDÖRBŐL osztják a repetarizst...

Ezen kívül ebédélmény az is, hogy próbáltak a helyi fiatalok megtanítani egy szót tagalog nyelven, de nem igazán sikerült megjegyezni. Tiszta tanulás, semmihez nem tudom kötni a nyelvet. Néhány szó van benne, aminek egyértelműen spanyol az eredete, meg ha üzletről van szó, néha néhány szót angolul is beleszőnek, de amúgy... semmi. Na de ami késik, nem múlik. 

És a nap fénypontja: elmentünk vacsorázni a managementtel. Ide (Anyuapu: Link!)

ÚRISTEN. Nagyon sok fogás volt, olyan igazi elegáns, kisujjeltartós, finnyáskodós étterem volt, de valami brutálisan jó kajával. Nézzétek csak, ez volt a menü (elhoztam, megígértem, hogy bekeretezem): 

Én már nem is tudom, hány órán át ettünk... :-O És ezt most le nem fordítom... Majd megpróbálom megszerezni a fotókat azoktól, akik fotóztak. Legyen annyi elég, hogy volt előételnek kacsamáj meg főételnek valami elképesztően finom steak (Anci, megvolt életem első steak-je és csak Maniláig kellett érte utazni). Ezt a részt majd frissítem utólag, ha megvannak a képek. 

A másik vicces dolog - megkérdezték, mit műveltem a hétvégén és erősen ufónak néztek, amikor elmeséltem, hogy felszálltam erre a metrószerű izére és elmentem a Rizal parkba. Azt mondták, igen bátor vagyok. Úgyhogy nézzetek fel rám!

Na most viszont befejezem, más amúgy se történt ma. :-)

Deutsche Zusammenfassung

9 - Die Begegnung

Hi,

nein, nicht mit der alten Liebe und auch nicht mit der alten Maus (Bemerkung: das sind jetzt hier
Verweise auf ein altes ungarisches Lied noch irgendwie 70er oder so und auf dessen Parodie), nur mit 70 neuen Bid Support Specialisten... Es war interessant. Ich bilde mir im Moment noch keine Meinung, nach einem einzigen Tag gehört sich das ja auch gar nicht, mal schauen. Präsentieren können die auf jeden Fall gut, war witzig, als die sich einen Gruppennamen aussuchen und dies dann teilweise sogar singend und tanzend vorgetragen haben.

Ich glaube, früher habe ich noch nichts über die Infrastruktur im Büro erzählt. Nun. Es ist noch nicht so lange her, dass das Team hier eingezogen ist, alle arbeiten auf Desktops (Laptops nur für TL und Mgmt), es gibt kein Wifi und das Netz musste schon mehrmals eskaliert werden, dessen Geschwindigkeit noch mit dem guten alten Dial-up gleichkommt... Die Fenster wurden meiner Meinung nach seit dem Bau des Gebäudes nicht gereinigt, die Airco kühlt aber alles auf eine so niedrige Temperatur, dass ich mich im Pulli fast erfroren hab. Und das ist heftig... Ach, und der Hauptgewinn bei der Präsentation der Gruppennamen: das Gewinnerteam durfte das erste sein, das abends beim Security (mit den Stäben aber auch mit Metalldetektoren) usloggen

darf - denn hier geht es so, dass alle provizorische Badges abends abgegeben werden müssen. Danach kannst du auf den Aufzug warten (auf einen von zwei), der schneller im 17. Stock ist, um Dich runter auf den 2. zu transportieren. Na, was sagt ihr? Cool? Oder Steinalter? Was soll's, hier geht's halt so.

Zu Mittag waren wir bei einem Chinesen, Chicken Teriyaki ist auch hier Chicken Teriyaki. Aber dass der Reis ganz konkret aus einem Eimer nachgereicht wird...
Ein weiteres Erlebnis ist auch, dass die Jugendlichen hier versucht haben, meine erstes Wort in
Tagalog in meinen Kopf zu kriegen - was soll ich sagen, ich konnt's mir nicht merken. Es ist
echtes Lernen, diese Sprache kann ich echt an nichts knüpfen. Es gibt schon einige Wörter, die spanischen Ursprung haben und wenn es um Business geht, werden viele englische Wörter schon verwendet, aber sonst... nichts. Aber wer nicht ist, kann ja noch werden.

Und derHöhepunkt des Tages: wir sind mit dem hiesigen Management essen gegangen, HIERHIN. MEINGOTT. Sehr viele Gänge, es war so ein richtiges elegantes Restaurant, wo man alles runtermacht und das kleine Finger von der Tasse so komisch abhebt - aber das Essen war unfassbar lecker. Das war unser Menu (ich hab's mitgenommen, musste versprechen, dass ich's einrahmen werde, als Erinnerung an diesen Abend).

Foto

Ich weiß es gar nicht mehr, wieviel Stunden lang wir gegessen haben... :-O Und das wird jetzt auch nicht übersetzt (Bemerkung: ansonsten übersetze ich alles Englische für meine Eltern, die nur Ungarisch sprechen)... Ich werde es versuchen, die Bilder zu besorgen von denen, die welche gemacht haben. Und das war das erste Steak das ich gegessen hab (und ich musste nur bis nach Manila dafür).

Die andere lustige Geschichte ist - man hat mich gefragt, was ich am WE gemacht hab und als ich erzählt hab, dass ich im Rizal Park war, waren alle verblüfft. Noch mehr, als ich hingefügt habe, dass ich mit diesem metroähnlichen Dings gefahren bin. Die meinten, das war sehr mutig von mir. Also... :-)

Jetzt mach ich Schluss, etwas anderes ist heute sowieso nicht geschehen.

8 - Vasárnap, amikor az embernek aludnia kellene vagy misére járni... De nem!

Sziasztok, 

nos eltelt az első hetem Manilában. Azt hiszem, semmiképpen sem állíthatom, hogy az időjárás ezt feltétlenül szeretné megünnepelni, bár ha bebeszélem magamnak, hogy örömkönnyek ezek, akkor kifejezetten kedves gesztus...

Ilyen időben nyilván felteszi magának a kérdést az ember, hogy akkor most mi legyen. És nyilván úgy dönt, ki nem teszi a lábát. Pff. Ha puhány! Én meg nem vagyok az! De nem ám!!! 

Szóval ma az történt, hogy a délután folyamán belevágtam életem kalandjába a helyi metrón. És kellemes meglepetés ért, bár ez valószínűleg nagyban annak köszönhető azért, hogy vasárnap volt és eső, ami azt jelenti kábé, hogy az összes helybeli

a) otthon alszik ebéd után
b) valamelyik mallban (anyuapu: pláza csak amerikaiul) sétálgat

Így szerencsére nagyobb gond nélkül eljutottam amerre szerettem volna - bár ez a szerettem volna is esetleges volt, valahogy úgy voltam vele, átveszem az itteni életfilozófiát aztán bahala na. Vagy másképpen: Bahala na - magyarul (anyuapu ez egy link, tessék rákattintani!!). 

Na szóval. Elindultam. MRT 3 vagy mi, bár ez a számozás finoman szólva is megmosolyogtató, mert rajta kívül ebben a magyarországnyi (ha még így hívják) lakosú metropoliszban van még ezen kívül hadd számoljak... igen, megvan, szóval ezen kívül még pontosan 1 (=egy) db metróvonal, igaz, ehhez még hozzájön egy másik fajta járat is, ami kicsit máshogy néz ki, viszont ugyanúgy sínen megy, út fölött. Na ők így vannak hárman. Mutatom: 

A bejutás meg a következő módszerrel lehetséges: 

1. Odasorakozol fegyelmezetten egy kasszához és megolvasod az üvegre kiragasztott kézzel írt feliratból (ennek a kézzel írásnak nagy hagyománya van itt olybá tűnik), hogy melyik állomásig mennyibe kerül a jegy. 

2. A felszólításnak megfelelően megpróbálsz előkészíteni pesóra annyit, amennyibe, mert az is ki van ám írva, hogy shortage van aprópénzből (anyuapu: nincs apró). 

3. Sorra kerülsz, bemondod hova mennél és kapsz egy kártyát. 

4. Kártyával átsétálsz a botos emberek között, bedugod egy automatába, aki átenged (ha szerencséd van)

5. Megkeresed a megfelelő irányba közlekedő szerelvényt

Na eddig milyen? Sima ügy, mi? Ezután jön ám a meglepi. Ugyanis a metró tiszta, gyors és klimatizált. Szinte fáztam már rajra. Plusz az első kocsi a nőknek és gyerekeknek van fenntartva és ezt a porondmesterek komolyan is veszik. Volt egy pár, amelynek a férfi(nak látszó) tagját simán átzavarta a másik kocsiba, ellentmondást nem tűrő mód.
Merthogy vannak porondmesterek. Minden állomáson ha jól láttam ketten, akik arra hivatottak, hogy a kis sípjukkal egyrészt téged sürgessenek, hogy ugyan fejezd már be a be- ill. kiszállást (ez az egyre gyorsabban szaggatott sípszó), másrészt pedig hogy jelet adjanak a metró vezetőjének, hogy indulhat (na ez egy hosszú sípszó). Az indulást amúgy segíti még egy kesztyű is, amit az egyik kezükre húznak fel és aminek az egyik fele piros, a másik meg zöld. Van ám itt kérem szépen technika... 

Némi dokumentáció: 

MRT 3 - a kék vonal; a jegy

MRT 3 - a kék vonal; a jegy hátsó oldala

LRT 1 - A sárga vonal; a jegy

LRT 1 - a sárga vonal; a jegy hátulja

Kábé így kell elképzelni egy megállót, persze ennél vannak kisebbek meg nagyobbak is: 

És ezt látod a Taft Ave. végállomáson várakozó MRT 3 kocsiból (már feltéve, hogy ugyanerre nézel): 

Amikor megérkezel a célállomásra, a jegyedet (mert értékes) leadod szépen az egyik biztonsági embernek (vagy keresztül mész megint egy gépen, de olyan nem működött most) aztán kész. 

Ezeknek a járatoknak sajátosságuk, hogy konkrétan mindenféle highway-ek fölött közlekednek (anyuapu: 2-szer legalább 3 sávos utak), ami elég sajátos. Kábé ez a hangulat: 

Itt ahol az autók mennek, az az út, a fedett felüljáró átvisz a metróhoz, ami meg a legfelső lukban megy. Középen nem tudom mi van, de amilyen hangzavar és büdös van ott, senki nem állna meg nézegetni szerintem. Amúgy ott a rácsok mellett láttam ám sétáló embereket is - hát nem tudom. Lelkük rajta... 

Általában elmondható, hogy ezek mellett a highway-ek mellett valami elképesztő a zajterhelés. Mindenki dudál (a közlekedést illetően már kifejtettem a meglátásaimat párszor asszem), ordít, sípol... elképesztő. Egyébként a dudálás egyszerre jelenti azt is, hogy látlak, gyere be, beengedlek, meg hogy be ne gyere má' ide te! Aztán hogy mikor melyik értelmezést kell alkalmazni... 

Kirándulásom céljául egyébként a Rizal parkot tűztem ki. Dr. Josep Rizal a filippínók spanyol fennhatóság elleni lázadásának mártírja, orvos, költő, író, szobrász, festő, nyelvész meg még lelkes vívó is volt. Mostanság ünnepli az ország az ő születésének a 150. évfordulóját, kapott is külön szekciót a mai újságban (ami megint kábé 1000 oldal összesen). Na de a lényeg, hogy róla nevezték el ezt a parkot, ahol természetesen szobra is van meg nagy hazafias megjelenés. 

Mint látható, nem lehet botos akció nélkül odajutni a szoborhoz... A parkot magát amúgy egészen az 50-es évekig Luneta-nak hívták, 60 hektár a területe és mindenféle rétek-parkok-erdős részek és kertek tarkítják. Állítólag ide járnak az emberek futni meg piknikezni, énekelni meg zenélni. Mint látszik a képen, már itt igazán klassz időnk volt... 

Amúgy a park maga ebből a végéből sem tűnik picinek: 

Megtaláltam Manila egyik legkörnyezetkímélőbb szállodának látszó épületét is, figyeljétek a tetejét: 

Mivel ez az egész az óceán partján van, gondoltam, nézzük meg. Na ezt láttam: 

Ha az fentebbi képet alaposan megnézitek, a következő tábla szinte érthetetlenül fölöslegesnek tűnik

Anyuapu: A manilai öbölben úszni és fürdeni tilos

így aztán gondolhatjátok azt is, mekkorát néztem, amikor két ember éppen a vízből mászott elő. Merthogy a kosz még csak egy dolog ugye, de azért voltak ott méteres hullámok meg nem kicsi sziklák is... Na de mindegy. Amúgy erre az öbölre néz még egy étterem is, szerintem sejtitek, mennyien látogathatják úgy kábé...

És akkor most jöjjön néhány menet közben készült mű, amolyan pillanatfelvételek - elsőként egy esküvő, amibe belecsöppentem: 

Itt pedig az utak  - járművek - közlekedés téma: 
 

  
Ott fent az LRT, lent meg a Higway. Egy másik. Sok van.

  
Ez már itt a Rizal park melletti sugárút. Impozáns.

Ez a jeepney-k közlekedési stílusát hűen tükröző kép lett. A tény az, hogy 1 db kanyarodósáv volt, a lámpa színe meg piros. 

Itt megint nézzétek meg az elektromos vezetékeket!

Na ezt külön nagyon szerettem. Talán látszik, hogy ott jobbra egy egész széles beton rész van gondosan lezárva - na igen. Merthogy 150 év, lezárták a parkolót, csak sajnos nem gondoltak arra, hogy a járdát szabadon hagyják. Úgyhogy vagy ez, vagy a 6 sávval odébb levő járda, nyilvánvalóan életed kockáztatásával elérve, mert zebra csak sok száz méterre. 

Ha a fa volt ott előbb, akkor a fa volt ott előbb!! Ez mondjuk dícséretes.

Ez a nyomorult lovas ember azt hiszem összesen háromszor kérdezte meg, elvigyen-e valahova. A harmadik alkalommal már kicsit agresszív voltam vele. De legalább megértette. Amúgy a taxik is állandóan megálltak mellettem - nyilván nem kis feltűnést okoztam az európai fejemmel meg a nyakamban lógó fényképezőgéppel (tudom, hogy ciki nyakban lógatni a fényképezőgépet, de helyenként bizony szakadt az eső...).

 Isibusz.

Most jöjjön az épületek kategória: 

Valaha mennyire szép lehetett...

Museo ng Manila (Manilai múzeum) valaha a hadsereg és a tengerészet klubja volt, 2007-ben nyitották meg újra, múzeumként. Az alsó szinten az amerikai megszállás idejéről szóló fotókiállítás van ugyan, de az útikönyv azt írja (én meg amit az akkor már erősen szakadó esőben láttam, alátámasztom), pusztán az épület építészeti értéke miatt is érdemes látogatni. Amúgy szerintem nem is nagyon volt nyitva éppen, de legalábbis nem úgy tűnt.

Ha nem tévedek, akkor ez illetve az az épület meg már a Nemzeti Múzeum épülete - de látjátok, itt már milyen idő volt??? Nem vagyok cukorból, értem én, de hát basszus... Nagyon durva eső zúdult le, gyakorlatilag semmit sem ért az esernyő, mert folyton kiforgatta. Szerintem tönkre is ment. De hát ez van. a fényképezőgépet akkor sem engedhettem el!

A következő képeket út közben csináltam, míg úsztam vissza a metróhoz (vagy mi a rosseb az). Volt útközben egy rendőrségi épület is, de sajnos az nem sikerült megörökíteni - ami miatt érdemes lett volna, az a felirat volt a bejárata fölött: "Ember és turistabarát rendőrség". És hatalmas bejárat volt, rengeteg pulttal. Fel voltak készülve rendesen.

 

Későn vettem észre, hogy vízcseppek vannak a blendén, de nem úsztam vissza új képet csinálni... Szerintem így is látszik minden. 

És akkor még néhány kép, visszafele útról: 

Ezen megintcsak kiválóan látszik: fent vasút, alatta út meg kerítések közé zárt gyalogosok.

 

 Némi vasárnapi forgalom, teljesen normális.

Nos ennyi jutott erre a hétre. Holnaptól újra munka, alig várom, hogy 70-80 filippínó nézzen velem farkasszemet (hehe). Azért nagyon kíváncsi vagyok arra, milyen gyorsan sikerül felfogniuk, amit szeretnék megértetni velük, de mindenképpen bizakodó vagyok. 

Beszélgettem itt a helyiekkel, hogy vajh' mekkora presztízsértéke van ennél a cégnél dolgozni, már ha van neki egyáltalán. Háááát... Azt a választ kaptam, hogy a cég neve mindenképpen nagyon pozitív és erős meg minden, a munka meg talán egy call centernél jobb, viszont mindezzel együtt azért csak egy centerről beszélünk... úgyhogy azt hiszem kijelenthetjük, hogy nincs sok új a nap alatt! :-)

7. nap - HÉTVÉGE!

Sziasztok, 

elérkezett a hétvége, a blogger pihen. Úgyhogy rövidre fogom, néhányan már ismeritek a mai nap témáját: 

A víz konkrétan meleg, az ágyak kényelmesek, az idő felhős (bár délelőtt még próbálkozott a nap), a hőmérséklet meleg. 

Ezen kívül voltam még

- plázában pénzt nyerni a bankautomatából, ami sikerült is (sorban álltam érte fegyelmezetten én is, mint a helyiek)

- ugyanott ebédelni (mármint nem a bankautomatánál, hanem a plázában)

- és tettem egy kört is, hogy felderítsem, merre a metró. 

Metró. Hááááát... nem sok jóval kecsegtetnek itt a mindenféle leírások amiket a neten talál az ember, példának okáért 10-15 perc várakozásról beszélnek a jegyért, majd jön még a biztonsági ellenőrzés, hogy felszállhass majd nyomoroghass a kocsiban. Láttam ma kettőt, nem voltak kevesen rajta. Ez ugyanis nem olyan metro mint a mienk, ez a magasban megy, az út fölött. Ha holnap normális idő lesz, akkor lehet, hogy belevágok, bár ez a medencés dolog ma nagyon kellemes volt. Megjegyzem azért, hogy a legtöbb európait ott láttam... :-)

Egyébként egészen félelmetes mennyiségű embertömeg bír egyszerre mozogni, ez még így is tapasztalható, hogy konkrétan egy közepes sugarú félkört mentem a hotel körül. Két pláza van körülöttünk, az egyikben ettem a másikon keresztül meg vissza akartam jutni a szállodába, de ez nem bizonyult egyszerű feladatnak. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hol vagy, elképesztő mennyiségű emberrel találod szembe magad. Mások a méretek nagyon. 

Na ma ennyire futotta tőlem, aki nagyon szeretne többet, megtalál itt-ott-amott.

6 - Első Péntek

Sziasztok, 

na ma van az a nap, amikor nem igazán történt semmi rendkívüli, csak dolgozni voltam. Na jó, meg boltban. De most írjam le huszadszor, hogy milyen a közlekedés és hány féle rizs kapható? Azt már talán mégsem... 

Az a nagyobb baj, hogy ihletem se nagyon van, ezért is kezdem ilyen nagyon későn írni a mait. Itt már este háromnegyed 10 van, miközben Ti (már aki persze) arról ábrándoztok, hogy egyszer már csak eljön a fél 6-6 és lehet hazamenni (esetleg Velencére, amihez természetesen nagyon jó szórakozást kívánok innen!!!). 

De hogy ne okozzak csalódást Nektek, azért valamit csak kitaláltam. :-)

Eleve kezdjük ott, hogy mégsincs olyan nagy különbség Európa meg Ázsia között. Nézzétek csak, ilyen idő lett a hétvége előtt: 

Na és persze ehhez még képzeljétek hozzá azért a hőmérsékletet és a páratartalmat is... Ma amúgy különösen beszédes sofőrt kaptam ki délután, akitől megtudtam, hogy vasárnap Nagy Nemzeti Kakasviadal lesz, ami legális és népszerű, sőt, vannak, akik külföldről hozott hírességekkel keresztezik a saját állományukat az eredményesség érdekében. Hát ez igazán remek. Igazi kellemes családi program, nem?

Aztán arra is kitértünk picit, hogy itt igen sok privát iskola van és hogy igazából azoknak van esélye a társadalmi felemelkedésre, akiknek a szülei megengedhetik maguknak, hogy egy ilyen privát intézményben taníttassák csemetéjüket. Nem is nagy csoda ezek után, hogy a cégnél a most felvett nagyon sok (ma délutáni állapot szerint 73) ember szinte mindegyike magániskolában tanult... 

Az állami intézményről pedig csak annyit, hogy az osztálytermek nem nagyon vannak klimatizálva, a tanárok a szülőktől gyűjtenek pénzt ventilátorra... 

Azért egy pár szó jöhet a közlekedésről? Ma fedeztem fel, így 1 hét után, hogy ebben a városban vannak jelzőlámpák is.  Meg mellettük egy tábla, felirattal: "Turn right anytime with care" (Anyuapu: jobbra bármikor, csak óvatosan). Ez igazából 3 dologra enged most engem következtetni: 

1. Ha egyenesen mentünk, eddig sose kaptunk még pirosat. 
2. Ha piros volt a lámpa, mindig gondos figyelemmel jobbra kanyarodtunk.
3. Ha egyenesen kellett menni és piros volt a lámpa, én nem voltam ott. 

És jelentem, megtaláltam a Pink Cadillac itteni megfelelőjét (valószínűleg igen sok van, de én csak ezt találtam meg), ahol isteni fusilli con truffle e prosciutto-t adnak (anyuapu: burzsuj sonkás-gombás tészta. Csak hát drágábban, mint itt a szállodában a szobába tolt spagettit... (Ami egyébként Timi nem volt ám olyan kevés!) 

Essék szó újra a közbiztonságról, Anyuapu megnyugtatása végett:  nagy változás nem érezhető, viszont egy kicsit komolyabban beletúrnak a bottal a táskába. Nekem speciel a legkisebb táskámba is, ami kábé egy A/4-es lap méreteivel rendelkezik. Illetve több a rendőr. Szerencsétlenek mondjuk leginkább csak kókadoznak a melegben, nem tudom, mennyire bír éber lenni a figyelem, mindenesetre vannak köztük komoly(nak látszó) fegyverrel rendelkezők is, úgyhogy minden szép. Ráadásul a Spiegel szerint (ami nem egy Blikk-szintű lap azért) a németországi rendezésű női futball VB kapcsán előkerült nukleáris terrortámadás miatt vizsgálódik a BKA (Anyuapu: rendőrség), úgyhogy mindenhol van ilyen. 

Megint jöjjön egy kép, mert sok volt a szöveg: 

Csendélet az asztalon. Születnek a hétvégi tervek. Bár eddig a szálloda medencéje melletti fetrengés a legvonzóbb opció...

Azt is szeretném megosztani Veletek, hogy minden reggel kapok újságot. Ami tök jó. Minden reggel bele is nézek. Túlzás lenne azt állítani, hogy elolvasom... Hogy miért? Nos figyeljétek: 

KÜLÖN felhívnám a figyelmet a "20 sections, 114 pages" (Anyuapu: 20 hát mi ez, rész?, 114 oldal) részre. És ez egy napilap. És igaz, hogy ez egy pénteki szám, talán nagyobb, de nem sokkal, mert minden áldott nap marha sok darabból áll ez az újság. Így néz ki, tömegre: 

Érdekelnek valakit a részei? :-)

Van a Business (Anyuapu: Üzleti hírek) 2 részben, ma éppen azzal a vezető hírrel, hogy a Cebu Pacific légitársaság 3,8 mrd dollár értékben vásárol 37 db új Airbus A320-at (7) meg A321 neo-t (30) 2021-re, megduplázva ezzel flottája számát, egyidejűleg ezzel a Fülöp-szigetek légitársaságainak valaha volt legnagyobb megrendelését bocsátva ki. Ez amúgy valami híradóban már mintha tegnap elhangzott volna... Ésésésésés... a Moody's felértékelte a 7 legnagyobb Fülöp-szigeteki bankot Ba3-ról Ba2-re. Na. Ezeken kívül van még mérhetetlen sok ingatlanberuházás, lehet venni kacsalábon forgó házakat meg metropolita sokadik emeleti penthouse-okat kinek-kinek ízlése szerint. A tőzsde sajnos esett, viszont vannak nyitott pozíciók az Amand Rodriguez kórházban. Ráadásul a Fülöp-szigetek kész 100.000 tonna cukrot áruba bocsátani a világpiacon, szóval van remény. Továbbá ha valaki úgy gondolja, pályázhat mindenféle állami projektekre, legyen az gyógyszer- esetleg betonszállítás, esetleg internetkábelfektetés. 

A "Young Star" című melléklet konkrétan 7 részből áll, bár legalább ezek egyenként rövidek... Itt olyanok vannak, hogy vegyél telefont, menj el ránctalanító kezelésre, hajtogass origámi-darut, nyerj egy Volvot, mindenképpen szükséged van egy Ocean típusú órára Harry Winstontól, hogy Lacoste cipőért a Shangri-la Plaza mallba kell menni meg hogy A. Jolie most a Louis Vuitton kampányban vesz részt. 

Aztán van itt extra Apák Napja rész, meg Entertainment (utóbbiból 3), címlapon Miley Cyrus-szal (http://hu.wikipedia.org/wiki/Miley_Cyrus), aki múlt éjjel megérkezett Los Angelesből, hogy ma este fellépjen a legnagyobb plázában és ennek borzasztóan örül, meg hogy A. Jolie szíriai menekülteket is látogatni szeretne. 

Van még külön is ingatlanos melléklet, ilyen torony meg olyan torony meg urbánus életmód meg kertvárosi hangulat, minden nagyon exkluzív természetesen. 

Aztán megint jön egy kis Apák napja, ajándékötletekkel - Bulgari illatok, Rayban napszemüveg, óra-bőrönd-laptoptartó, aztán főzzél is neki, esetleg vidd el ebédelni/vacsorázni vagy csak úgy.

Az utolsó rész meg a nemzetközi hírek, címlapon Zavahirivel meg egy fél oldalt betöltő BMW-kormánnyal, amire rárajzolták, hol kell megfognod a jobb és a bal kezeddel. 

Na szerintem ez megint elég kimerítőre sikerült, én meg elálmosodtam (hááááányan sóhajtotok most fel, hogy Hála az égnek...), úgyhogy befejezem. Jó hétvégét meg minden. :-)

Ja, a játék: hol töltse Ancsa a hétvégét? A válaszlehetőségek: 
1. A medence mellett
2. A medence mellett és a szobában
3. A medence mellett, a szobában és menjen enni a plázába